Job 7
1 Ah! Certes, l’homme sur terre a une corvée de soldat, ses jours sont comme les jours d’un mercenaire.
Nemde szolgálati ideje van a halandónak a földön, és mint a béres napjai olyanok a napjai!
2 Il est tel qu’un esclave qui aspire à un peu d’ombre, un mercenaire qui attend son salaire.
Mint rabszolga, ki liheg árnyék után, s mint a zsoldos, ki reményli munkabérét:
3 C’Est ainsi que j’ai eu en partage des mois de misère et qu’on m’a compté des nuits de souffrance.
úgy kaptam én örökbe bajnak hónapjait és szenvedésnek éjszakáit rendelték nekem.
4 Lorsque je suis couché et que je dis: "Quand me lèverai-je?" la soirée s’allonge, et je suis rassasié d’insomnies jusqu’à l’aube matinale.
Ha lefeküdtem, azt mondom: mikor kelek fel, és nyúlik az este és jóllakom a hánykódással szürkületig.
5 Mon corps est revêtu de vermine et de croûtes terreuses, ma peau est crevassée et se dissout.
Magára öltött húsom férget és porgöröngyöt, bőröm felfakadt s megevesedett.
6 Mes jours s’enfuient, plus rapides que la navette, et s’évanouissent sans espoir.
Napjaim gyorsabbak a vetélőnél, s remény nélkül enyésztek el.
7 Souviens-toi ô Dieu, que ma vie est un souffle: mon œil ne verra plus le bonheur.
Gondolj rá, hogy lehelet az életem, jót nem fog többé látni a szemem;
8 Le regard qui m’a aperçu ne se posera plus sur moi tu me fixes de ton regard, et c’en est fait de moi.
nem pillant meg engem nézőm szeme, szemeid rajtam vannak, de nem vagyok.
9 La nuée se dissipe et disparaît; ainsi celui qui descend au Cheol n’en remonte plus. (Sheol h7585)
Felhő elenyészett és eltűnt: úgy ki alvilágba száll, nem jöhet fel, (Sheol h7585)
10 Il ne retourne plus dans sa maison, et sa demeure ne le reconnaît plus.
nem tér vissza többé házába és nem ismer rá többé az ő helye.
11 Aussi ne mettrai-je pas de frein à ma bouche: je veux parler dans la détresse de mon esprit, me plaindre dans l’amertume de mon âme.
Én sem tartóztatom számat, hadd beszélek lelkem szorultában, hadd panaszkodjam lelkem keservében!
12 Suis-je donc la mer ou bien un monstre marin, que tu poses une barrière autour de moi?
Tenger vagyok-e avagy szörnyeteg, hogy őrséget vetsz reám?
13 Quand je m’imagine que mon lit me consolera, que ma couche enlèvera quelque peu de ma douleur,
Ha azt mondom: majd megvigasztal ágyam, panaszomat viselnem segít fekvőhelyem:
14 tu m’effraies par des songes, tu m’épouvantes par des visions,
akkor rémítgetsz engem álmokkal és látomások által ijesztesz engem.
15 de sorte que mon âme souhaite une fin violente, préférant le trépas, à ce corps misérable.
Választotta lelkem a megfulladást, a, halált inkább csontjaimnál.
16 Je suis plein de dégoût: je ne vivrai pas éternellement, donne-moi quelque relâche, car mes jours ne sont qu’un souffle.
Megvetettem: nem örökké élek; hagyj föl velem, mert lehelet a napjaim!
17 Qu’est-ce que le mortel que tu le prises tant et portes ton attention sur lui?
Mi a halandó, hogy nagyra tartod, s hogy reá fordítod szívedet,
18 Pourquoi lui demander des comptes chaque matin et l’éprouver à tout instant?
és reá gondolsz reggelenként, perczenként megvizsgálod őt?
19 Jusqu’à quand refuseras-tu de te détourner de moi et de me laisser respirer assez de temps pour avaler ma salive?
Meddig nem tekintesz el tőlem, nem eresztesz el, míg nyálam lenyelhetem?
20 Si j’ai failli, qu’ai-je fait contre-toi, ô sévère gardien des hommes? Pourquoi me prendre comme ta cible et faire que je sois à charge à moi-même?
Vétettem: mit cselekszem neked, emberőrző? Miért tettél engem támadásul magadnak, hogy önmagamnak terhére lettem?
21 Que ne pardonnes-tu ma faute, que n’effaces-tu mon péché? Bien vite je serais couché dans la poussière: tu me chercherais, et je n’y serais plus.
S mit nem bocsátod meg; bűnömet s nem veszed el vétkemet? Mert most porban feküdném, keresnél engem és nem volnék.
