Job 31
1 J’Avais fait un pacte avec mes yeux: comment aurais-je porté mes regards sur une jeune fille?
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
2 Quel lot eussé-je attendu de Dieu là-haut, quel sort du Tout-Puissant dans les régions suprêmes?
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3 Le malheur n’est-il pas réservé au malfaiteur, l’infortune aux artisans d’iniquités?
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
4 N’Observe-t-il pas mes voies? Ne compte-t-il point mes pas?
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
5 Est-ce que je me comportais avec fausseté, mes pieds couraient-ils au mal?
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
6 Qu’il me pèse donc dans de justes balances, et Dieu reconnaîtra mon intégrité.
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7 Si mes pas ont dévié du bon chemin, si mon cœur s’est laissé entraîner par mes yeux, si quelque taché souille mes mains,
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8 eh bien! Qu’un autre mange ce que je sème, que mes rejetons soient déracinés!
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
9 Si mon cœur a été séduit par une femme, si j’ai fait le guet à la porte de mon prochain,
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10 que ma propre femme tourne la meule pour un autre! Que des étrangers aient commerce avec elle!
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
11 Car t’eût été une infamie, un crime puni par les juges,
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
12 un feu dévorant jusqu’à la perdition, ruinant jusqu’à la racine toute ma récolte.
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
13 Ai-je fait fi du droit de mon esclave et de ma servante, dans leurs contestations avec moi?
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14 Et qu’aurais-je fait si Dieu fût intervenu, qu’aurais-je répondu s’il m’eût demandé des comptes?
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15 Celui qui m’a formé dans les entrailles maternelles ne l’a-t-il pas formé aussi? N’Est-ce pas le même auteur qui nous a organisés dans la matrice?
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16 Ai-je refusé la demande des pauvres, fait languir les yeux de la veuve?
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17 Ai-je mangé, moi seul, mon pain, sans que l’orphelin en eût sa part?
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18 Au contraire, dès ma jeunesse, il a grandi avec moi comme avec un père; dès le sein de ma mère, je fus le guide de la veuve.
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
19 Ai-je jamais vu un déshérité privé de vêtements, un indigent n’ayant pas de quoi se couvrir,
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20 sans que ses reins eussent occasion de me bénir, sans qu’il fût réchauffé parla toison de mes brebis?
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21 Ai-je brandi la main contre l’orphelin, en me voyant des appuis à la Porte?
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22 Plutôt mon épaule aurait été arrachée à l’omoplate, et mon bras se fût détaché de l’humérus.
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23 Car je redoute le châtiment infligé par Dieu, je ne saurais résister à sa grandeur.
Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
24 Ai-je mis ma confiance dans l’or, ai-je dit au métal fin: "Tu es mon espoir?"
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25 Me suis-je réjoui de posséder de grandes richesses, d’avoir mis la main sur d’immenses trésors?
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26 Est-ce qu’en voyant briller le soleil, la lune cheminer avec majesté,
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27 mon cœur a été secrètement séduit, et ai-je présenté ma main aux baisers de ma bouche?
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28 Cela aussi eût été un crime capital, car j’eusse renié le Dieu fort d’en haut.
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29 Ai-je triomphé de la ruine de mes ennemis, exulté de joie lorsque le malheur l’atteignait?
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30 Jamais je n’ai induit mon palais en faute, en demandant sa mort par des imprécations.
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
31 Est-ce que les hôtes de ma maison n’ont pas dit: "Ah! Est-il quelqu’un qui ne soit nourri à satiété de ses aliments?"
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
32 Jamais l’étranger n’a passe la nuit dans la rue, j’ouvrais ma porte au voyageur.
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
33 Ai-je dissimulé mes fautes comme les gens vulgaires, renfermé mes méfaits dans le secret de ma conscience?
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
34 Ai-je eu peur de la grande foule, redouté le mépris des familles au point de rester coi, sans franchir le seuil de ma porte?
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
35 Ah! Que n’ai-je quelqu’un qui m’écoute! Voici ma signature: que le Tout-Puissant me réponde! Que mon adversaire rédige son mémoire!
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36 Je le porterais sur mon épaule, je m’en parerais comme d’une couronne.
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37 Je lui détaillerais le nombre de mes pas, je l’aborderais comme un prince.
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38 Est-ce que mes terres crient vengeance contre moi, et leurs sillons se répandent-ils ensemble en larmes?
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39 Est-ce que j’en ai dévoré le produit, sans le payer de mon argent? Ai-je arraché des plaintes aux légitimes propriétaires?
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40 Si oui, que les ronces y poussent au lieu de froment, et au lieu d’orge l’ivraie! Ici se terminent les paroles de Job.
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
