Job 26
1 Job reprit la parole et dit:
Felelt Jób és mondta:
2 Comme tu sais secourir la faiblesse, soutenir les bras défaillants!
Mint gyámolítottad a tehetetlent, segítetted az erőtlennek karját!
3 Comme tu sais conseiller l’ignorance et répandre la science à profusion!
Mit tanácsoltál a bölcsességtelennek s valódi tudást bőven ismertettél!
4 A l’adresse de qui as-tu débité ton discours et de qui l’inspiration a-t-elle passé par ta bouche?
Kinek adtál tudtul szavakat s kinek szelleme fakadt belőled?
5 Les ombres des trépassés se prennent à trembler au-dessous des eaux et de leurs habitants.
Az árnyak megreszketnek alul a vizeken és lakóikon.
Meztelen az alvilág ő előtte s takarója az enyészet neki. (Sheol h7585)
7 Il étend le Septentrion sur le vide, il suspend la terre sur le néant.
Kiterjeszti az Északot az űr fölé, lebegteti a földet a semmiségen;
8 Il emmagasine les eaux dans ses nuages, sans que la nuée crève sous leur poids.
beköti a vizet felhőibe, s nem hasad meg felleg alatta;
9 Il dérobe la vue de son trône, en déroulant sur lui sa nuée.
befogja a trón felszínét, kiterítette reá fellegét.
10 Il a tracé un cercle sur la surface des eaux, jusqu’au point où la lumière confine aux ténèbres.
Határt vont a vizek színén odáig, hol vége van a világosságnak a sötétség mellett.
11 Les colonnes du ciel frémissent et s’effarent sous sa menace.
Az ég oszlopai megrázkódnak s elámulnak dorgálásától.
12 Par sa force, il dompte la mer et, par sa sagesse, il en brise l’orgueil.
Erejével felkavarta a tengert s értelmével összezúzta, Ráhábot.
13 Par son souffle, le ciel s’éclaircit; sa main transperce le serpent aux replis tortueux.
Fuvallata által derültté válik az ég, átszúrta keze a futó kígyót.
14 Eh bien! Ce n’est là qu’une partie de ses actes; quel faible écho nous en avons recueilli! Mais le tonnerre de ses exploits, qui pourrait le concevoir?
Lám, ezek útjainak szélei, mily csekély nesz az, a mit róla hallunk, de hatalmának dörgését ki foghatja föl!
