Job 21
1 Job reprit la parole et dit:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Daignez écouter mes paroles: je ne vous demande pas d’autres consolations.
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Faites-moi un peu crédit pour que je puisse parler, et quand j’aurai fini, libre à vous de me railler.
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 Est-ce donc contre des hommes que mes plaintes sont dirigées? Dès lors pourquoi ma patience ne serait-elle pas à bout?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Tournez-vous vers moi et soyez stupéfaits, et posez la main sur la bouche.
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Moi-même, en évoquant mes souvenirs, je suis consterné, et un frisson d’horreur s’empare de mon corps.
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Pourquoi les méchants demeurent-ils en vie? Pourquoi vont-ils progressant et croissant en puissance?
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Leur postérité est fortement établie devant eux, avec eux: leurs descendants sont là sous leurs yeux.
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 Leurs maisons sont en paix, à l’abri de toute crainte; la verge de Dieu ne les atteint pas.
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 Leurs taureaux s’accouplent et ne sont pas stériles; leurs génisses mettent bas et ne perdent pas leurs petits.
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 Ils envoient dehors leurs jeunes garçons comme un troupeau de brebis, et leurs enfants se livrent à leurs ébats.
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 Ils entonnent des chants en s’accompagnant du tambourin et du luth, et ils s’égaient aux sons de la flûte.
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
13 Ils consument leurs jours dans le bonheur et, en un instant, ils descendent au Cheol. (Sheol h7585)
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 Et pourtant ils disent à Dieu: "Laisse-nous, nous n’avons nulle envie de connaître tes voies.
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 Qu’est-ce que le Tout-Puissant, que nous le servions? Quel profit aurons-nous à lui adresser des prières?"
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 Assurément, ce n’est pas à leurs mains qu’ils sont redevables de leur bien-être. (Puisse toutefois le conseil des méchants être loin de moi!)
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Arrive-t-il souvent que la lampe des impies s’éteigne, que le malheur fonde sur eux et que Dieu leur assigne dans sa colère le sort qu’ils méritent?
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 Arrive-t-il souvent qu’ils soient comme la paille emportée par le vent, comme le chaume qu’enlève la tempête?
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 Dieu dira-t-on réserve à ses enfants le châtiment de ses crimes: mais qu’il l’inflige donc à lui-même, pour qu’il s’en ressente!
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 Que ses propres yeux soient témoins de sa chute et qu’il s’abreuve de la colère de Dieu!
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 Car quel intérêt peut-il porter à sa maison, quand il ne sera plus, puisque le nombre de ses années est fixé d’avance?
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 Est-ce à Dieu qu’on enseignera ce qui est raisonnable, à lui qui juge avec une autorité souveraine?
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 Celui-ci meurt au fort de sa vigueur, en pleine quiétude, en pleine paix,
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 alors que ses récipients débordent de lait, et que la moelle de ses os est abondamment pourvue.
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 Celui-là meurt, l’âme rassasiée d’amertume, sans avoir goûté le bonheur.
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 Et tous deux sont couchés dans la poussière et deviennent également la proie de la pourriture.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 Eh quoi! Je connais vos intentions et les arrière-pensées que vous nourrissez injustement contre moi,
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 quand vous dites: "Où est la maison de l’homme important? Où, la tente habitée par les méchants?"
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 Eh bien! Interrogez ceux qui parcourent le monde et ne méconnaissez pas les preuves qu’ils apportent:
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 c’est qu’au jour du désastre le méchant est épargné; au jour des violentes colères, il est tiré du danger.
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Qui lui jettera sa conduite à la face? Et ce qu’il a fait, qui le lui paiera?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 On le porte en pompe au lieu de sépulture, et on veille sur son mausolée.
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 Légères lui sont les glèbes de la vallée; tout le monde se traîne à sa suite; comme il a été précédé d’une innombrable multitude.
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 Comment donc m’offrirez-vous de vaines consolations? De toutes vos répliques il ne demeure qu’une criarde injustice.
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
