Job 12
1 Job reprit la parole et dit:
Felele erre Jób, és monda:
2 Sans doute, vous êtes l’humanité entière, et avec vous mourra la sagesse!
Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!
3 Moi aussi, j’ai un cœur comme vous, je ne vous le cède en rien: qui ne, peut user d’arguments pareils?
Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?
4 Je suis la risée des amis, moi qui invoque Dieu et à qui il répond; le juste, l’homme intègre est un objet de dérision!
Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!
5 Mépris au malheur! pensent les heureux du monde, voilà ce qui est fait pour ceux dont le pied chancelle!
A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.
6 Elles jouissent de la paix, les tentes des brigands; parfaite est la sécurité de ceux qui bravent le Tout-Puissant et ne reconnaissent d’autre dieu que leur force.
A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.
7 Toutefois, interroge, de grâce, les bêtes pour qu’elles t’enseignent, les oiseaux du ciel pour qu’ils te mettent au courant.
Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.
8 Ou bien adresse-toi à la terre pour qu’elle t’instruise, aux poissons de la mer pour qu’ils te donnent leur avis.
Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.
9 Qui ne sait, parmi tous ces êtres, que la main de l’Eternel a tout fait?
Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
10 Il tient en sa main le souffle de tout vivant et l’esprit qui anime tout corps humain.
A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
11 L’Oreille n’apprécie-t-elle pas les paroles, tout comme le palais déguste les aliments?
Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
12 La sagesse est l’apanage des vieillards, les longs jours vont de pair avec la raison.
A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?
13 C’Est chez lui que se rencontrent la sagesse et la puissance; à lui appartiennent le conseil et l’intelligence.
Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
14 Voyez, il démolit et personne ne peut rebâtir, il referme la porte sur un homme et personne ne peut l’ouvrir.
Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az.
15 Il arrête les eaux, et elles tarissent; il les déchaîne, et elles bouleversent la terre.
Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.
16 Ses attributs sont la force et la sagesse; il est le maître de celui qui se fourvoie et du séducteur.
Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.
17 Il fait marcher dans la démence les conseillers et livre les juges en proie à la folie.
A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.
18 II dissout l’autorité des rois et fixe une ceinture autour de leurs reins.
A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.
19 Il frappé d’insanité les prêtres et culbute les puissants.
A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.
20 Il enlève la parole aux orateurs éprouvés et ôte le jugement aux vieillards.
Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.
21 II déverse la honte sur les nobles, et relâche la ceinture des vaillants.
Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
22 Du fond des ténèbres, il fait sortir au jour les choses cachées, et met en pleine lumière ce qui était couvert par l’ombre.
Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
23 Il grandit les nations, puis il les perd; il les laisse s’étendre, puis il les déporte.
Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.
24 Il ôte l’intelligence aux chefs des nations et les laisse s’égarer dans des solitudes sans route;
Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.
25 là, ils tâtonnent dans une obscurité qui ne laisse percer aucune lueur; et Dieu les fait tituber comme un ivrogne.
És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.
