Psaumes 95

1 Venez, chantons à haute voix à l’Éternel; poussons des cris de joie vers le rocher de notre salut!

Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

2 Allons au-devant de lui avec la louange, poussons vers lui des cris de joie en [chantant] des psaumes.

Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

3 Car l’Éternel est un grand Dieu, et un grand roi par-dessus tous les dieux.

Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

4 Les lieux profonds de la terre sont en sa main, et les sommets des montagnes sont à lui.

kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

5 À lui est la mer, et lui-même l’a faite; et le sec, ses mains l’ont formé.

kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

6 Venez, adorons et inclinons-nous, agenouillons-nous devant l’Éternel qui nous a faits!

Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

7 Car c’est lui qui est notre Dieu; et nous, nous sommes le peuple de sa pâture et les brebis de sa main. Aujourd’hui, si vous entendez sa voix,

Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

8 N’endurcissez pas votre cœur comme à Meriba, comme au jour de Massa, dans le désert,

Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

9 Où vos pères m’ont tenté, éprouvé, et ont vu mes œuvres.

a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

10 Quarante ans j’ai eu cette génération en dégoût, et j’ai dit: C’est un peuple dont le cœur s’égare, et ils n’ont point connu mes voies,

Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

11 De sorte que j’ai juré dans ma colère: S’ils entrent dans mon repos!

úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!