Psaumes 90
1 Prière de Moïse, homme de Dieu. Seigneur, tu as été notre demeure de génération en génération.
Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
2 Avant que les montagnes soient nées et que tu aies formé la terre et le monde, d’éternité en éternité tu es Dieu.
Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
3 Tu fais retourner l’homme jusqu’à la poussière, et tu dis: Retournez, fils des hommes.
Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
4 Car 1 000 ans, à tes yeux, sont comme le jour d’hier quand il est passé, et comme une veille dans la nuit.
Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
5 Comme un torrent tu les emportes; ils sont comme un sommeil, – au matin, comme l’herbe qui reverdit:
Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
6 Au matin, elle fleurit et reverdit; le soir on la coupe, et elle sèche.
reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
7 Car nous sommes consumés par ta colère, et nous sommes épouvantés par ta fureur.
Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
8 Tu as mis devant toi nos iniquités, devant la lumière de ta face nos [fautes] cachées.
Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.
9 Car tous nos jours s’en vont par ta grande colère; nous consumons nos années comme une pensée.
Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
10 Les jours de nos années montent à 70 ans, et si, à cause de la vigueur, ils vont à 80 ans, leur orgueil encore est peine et vanité; car [notre vie] s’en va bientôt, et nous nous envolons.
Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
11 Qui connaît la force de ta colère, et, selon ta crainte, ton courroux?
Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
12 Enseigne-nous ainsi à compter nos jours, afin que nous en acquérions un cœur sage.
Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
13 Éternel! retourne-toi. – Jusques à quand? – Et repens-toi à l’égard de tes serviteurs.
Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
14 Rassasie-nous, au matin, de ta bonté; et nous chanterons de joie, et nous nous réjouirons tous nos jours.
Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
15 Réjouis-nous selon les jours où tu nous as affligés, selon les années où nous avons vu des maux.
Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
16 Que ton œuvre apparaisse à tes serviteurs, et ta majesté à leurs fils.
Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
17 Et que la gratuité du Seigneur, notre Dieu, soit sur nous; et établis sur nous l’œuvre de nos mains: oui, l’œuvre de nos mains, établis-la.
S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!
