Psaumes 88
1 Cantique. Psaume. Pour les fils de Coré. Au chef de musique, sur Mahalath-Leannoth. Pour instruire. D’Héman, l’Ezrakhite. Éternel, Dieu de mon salut! j’ai crié de jour [et] de nuit devant toi.
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
2 Que ma prière vienne devant toi, incline ton oreille à mon cri.
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)
4 Je suis compté parmi ceux qui descendent dans la fosse, je suis comme un homme qui n’a pas de force,
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 Gisant parmi les morts, comme les tués qui sont couchés dans le sépulcre, desquels tu ne te souviens plus, et qui sont retranchés de ta main.
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
6 Tu m’as mis dans une fosse profonde, dans des lieux ténébreux, dans des abîmes.
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 Ta fureur s’est appesantie sur moi, et tu m’as accablé de toutes tes vagues. (Sélah)
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 Tu as éloigné de moi ceux de ma connaissance, tu m’as mis en abomination auprès d’eux; je suis enfermé, et je ne puis sortir.
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 Mon œil se consume d’affliction; j’ai crié à toi, Éternel, tous les jours; j’ai étendu mes mains vers toi.
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 Feras-tu des merveilles pour les morts? ou les trépassés se lèveront-ils pour te célébrer? (Sélah)
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 Racontera-t-on ta bonté dans le sépulcre, ta fidélité dans l’abîme?
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 Connaîtra-t-on tes merveilles dans les ténèbres, et ta justice dans le pays de l’oubli?
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 Mais moi, Éternel! je crie à toi, et dès le matin ma prière te prévient.
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 Éternel! pourquoi as-tu rejeté mon âme, [et] me caches-tu ta face?
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 Je suis affligé et expirant dès ma jeunesse; je porte tes terreurs, je ne sais où j’en suis.
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 Les ardeurs de ta colère ont passé sur moi, tes frayeurs m’ont anéanti;
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 Elles m’ont environné comme des eaux tout le jour, elles m’ont entouré toutes ensemble.
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 Tu as éloigné de moi amis et compagnons; ceux de ma connaissance [me sont] des ténèbres.
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
