Psaumes 88
1 Cantique. Psaume. Pour les fils de Coré. Au chef de musique, sur Mahalath-Leannoth. Pour instruire. D’Héman, l’Ezrakhite. Éternel, Dieu de mon salut! j’ai crié de jour [et] de nuit devant toi.
Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
2 Que ma prière vienne devant toi, incline ton oreille à mon cri.
jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Mert jóllakott lelkem bajokkal és életem az alvilághoz ért. (Sheol h7585)
4 Je suis compté parmi ceux qui descendent dans la fosse, je suis comme un homme qui n’a pas de force,
Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
5 Gisant parmi les morts, comme les tués qui sont couchés dans le sépulcre, desquels tu ne te souviens plus, et qui sont retranchés de ta main.
a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
6 Tu m’as mis dans une fosse profonde, dans des lieux ténébreux, dans des abîmes.
Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
7 Ta fureur s’est appesantie sur moi, et tu m’as accablé de toutes tes vagues. (Sélah)
Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
8 Tu as éloigné de moi ceux de ma connaissance, tu m’as mis en abomination auprès d’eux; je suis enfermé, et je ne puis sortir.
Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
9 Mon œil se consume d’affliction; j’ai crié à toi, Éternel, tous les jours; j’ai étendu mes mains vers toi.
Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
10 Feras-tu des merveilles pour les morts? ou les trépassés se lèveront-ils pour te célébrer? (Sélah)
A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
11 Racontera-t-on ta bonté dans le sépulcre, ta fidélité dans l’abîme?
Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
12 Connaîtra-t-on tes merveilles dans les ténèbres, et ta justice dans le pays de l’oubli?
Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
13 Mais moi, Éternel! je crie à toi, et dès le matin ma prière te prévient.
Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
14 Éternel! pourquoi as-tu rejeté mon âme, [et] me caches-tu ta face?
Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
15 Je suis affligé et expirant dès ma jeunesse; je porte tes terreurs, je ne sais où j’en suis.
Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
16 Les ardeurs de ta colère ont passé sur moi, tes frayeurs m’ont anéanti;
Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
17 Elles m’ont environné comme des eaux tout le jour, elles m’ont entouré toutes ensemble.
Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
18 Tu as éloigné de moi amis et compagnons; ceux de ma connaissance [me sont] des ténèbres.
Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
