Psaumes 60

1 Au chef de musique. Sur Shushan. Témoignage. Mictam. De David; pour enseigner; quand il fit la guerre contre les Syriens de Naharaïm, et contre les Syriens de Tsoba, et que Joab revint et frappa les Édomites dans la vallée du Sel, au nombre de 12 000. Ô Dieu! tu nous as rejetés, tu nous as dispersés, tu t’es irrité; ramène-nous.

A karmesternek, Tanúság lilioma szerint. Dal Dávidtól, tanításra. Midőn háborúskodott Arám-Nakarájimmal és Arám-Czóbával; Jóáb pedig visszatért s megverte Edómot a Sós-völgyben, tizenkétezer embert. Isten, elvetettél minket, rést ütöttél bennünk, haragudtál: bárcsak helyreállítanál minket!

2 Tu as fait trembler la terre, tu l’as fendue: répare ses brèches, car elle chancelle.

Megrendítotted a földet, szétrepesztetted, gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.

3 Tu as fait voir à ton peuple des choses dures; tu nous as donné à boire un vin d’étourdissement.

Láttattál népeddel keményet, itattad velünk a támolygás borát.

4 Tu as donné une bannière à ceux qui te craignent, pour la déployer à cause de la vérité, (Sélah)

Adtál tisztelőidnek jelzászlót, hogy jeleskedjenek, az igazságnak miatta! Széla.

5 Afin que tes bien-aimés soient délivrés. Sauve par ta droite, et réponds-moi!

Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!

6 Dieu a parlé dans sa sainteté: je me réjouirai; je partagerai Sichem et je mesurerai la vallée de Succoth.

Isten beszélt szentségében: Hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.

7 Galaad est à moi, et Manassé est à moi, et Éphraïm est la force de ma tête; Juda est mon législateur;

Enyém Gilsád és enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvénypálczám.

8 Moab est le bassin où je me lave; sur Édom j’ai jeté ma sandale. Philistie, pousse des cris de triomphe à mon sujet!

Móáb mosdó medenczém, Edómra vetem sarumat; felém, Peléset, riadozzál!

9 Qui me conduira dans la ville forte? Qui me mènera jusqu’en Édom?

Ki vezet engem az ostromlott városba, ki vezérel engem Edómig?

10 Ne sera-ce pas toi, ô Dieu, qui nous as rejetés, et qui n’es pas sorti, ô Dieu, avec nos armées?

Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!

11 Donne-nous du secours pour sortir de détresse; car la délivrance qui vient de l’homme est vaine.

Adj nekünk segítséget a szorongató ellen; hisz hiábavaló embernek segedelme.

12 Par Dieu nous ferons des actes de valeur, et c’est lui qui foulera nos adversaires.

Istennel végzünk hatalmast és ő tiporja le szorongatóinkat.