Psaumes 56

1 Au chef de musique. Sur Jonath-Élem-Rekhokim. De David. Mictam; quand les Philistins le prirent dans Gath. Use de grâce envers moi, ô Dieu! car l’homme voudrait m’engloutir; me faisant la guerre tout le jour, il m’opprime.

A karmesternek. Távoli néma galamb szerint. Dávidtól dal. Midőn elfogták őt a filiszteusok Gátban. Kegyelmezz nekem, Isten, mert lihegett rám ember, egész nap szorít engem harczoló.

2 Mes ennemis voudraient tout le jour m’engloutir; car il y en a beaucoup qui me font la guerre, avec hauteur.

Lihegtek meglesőim egész nap, mert sokan küzdenek ellenem nagyfennen.

3 Au jour où je craindrai, je me confierai en toi.

A mely napon félnem kell, én te benned bízom.

4 En Dieu, je louerai sa parole; en Dieu je me confie: je ne craindrai pas; que me fera la chair?

Isten által dicsérhetem igéjét, Istenben bízom, nem félek: mit tehet halandó nekem?

5 Tout le jour ils tordent mes paroles; toutes leurs pensées sont contre moi en mal.

Egész nap bántják dolgaimat, ellenem vannak mind az ő gondolataik, rosszra.

6 Ils s’assemblent, ils se cachent, ils observent mes pas, car ils guettent mon âme.

Összesereglenek, kémlelnek, sarkaimat lesik ők, a midőn lelkemre törtek.

7 Échapperont-ils par l’iniquité? Dans ta colère, ô Dieu, précipite les peuples!

Jogtalanságért szabadulásuk legyen? Haragban döntsd le a népeket, Isten!

8 Tu comptes mes allées et mes venues; mets mes larmes dans tes vaisseaux; ne sont-elles pas dans ton livre?

Bujdosásomat te megszámláltad, tedd könnyemet tömlődbe! Nemde könyvedben vannak!

9 Alors mes ennemis retourneront en arrière, au jour où je crierai; je sais cela, car Dieu est pour moi.

Akkor hátra fordulnak ellenségeim. a mely napon felkiáltok; ezt tudom: hogy Isten mellettem van.

10 En Dieu, je louerai sa parole; en l’Éternel, je louerai sa parole.

Isten által dicsérhetem az igét, az Örökkévaló által dicsérhetem az igét! -

11 En Dieu je me confie: je ne craindrai pas; que me fera l’homme?

Istenben bizom, nem félek mit tehet ember nekem?

12 Les vœux que je t’ai faits sont sur moi, ô Dieu! je te rendrai des louanges.

Rajtam, oh Isten, fogadalmaid, hálaáldozatokat fizetek neked;

13 Car tu as délivré mon âme de la mort: [ne garderais-tu] pas mes pieds de broncher, pour que je marche devant Dieu dans la lumière des vivants?

mert megmentetted lelkemet a haláltól, nemde lábaimat is a taszítástól, hogy járhassak Isten előtt az élet világosságában.