Psaumes 44
1 Au chef de musique. Des fils de Coré. Instruction. Ô Dieu! nous avons entendu de nos oreilles, nos pères nous ont raconté l’œuvre que tu as opérée dans leurs jours, aux jours d’autrefois.
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2 Tu as, par ta main, dépossédé les nations, et tu as planté nos pères; tu as affligé les peuples et tu les as chassés.
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
3 Car ce n’est point par leur épée qu’ils ont possédé le pays, et ce n’est pas leur bras qui les a sauvés; car c’est ta droite et ton bras et la lumière de ta face, parce que tu avais pris ton plaisir en eux.
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
4 C’est toi qui es mon roi, ô Dieu! Commande le salut pour Jacob.
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
5 Avec toi, nous frapperons nos adversaires; par ton nom, nous foulerons ceux qui s’élèvent contre nous.
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
6 Car ce n’est pas en mon arc que je me confie, et mon épée ne me sauvera point;
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
7 Car tu nous as sauvés de nos adversaires, et tu rends confus ceux qui nous haïssent.
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
8 En Dieu nous nous glorifierons tout le jour, et nous célébrerons ton nom à toujours. (Sélah)
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
9 Mais tu nous as rejetés et rendus confus, et tu ne sors plus avec nos armées;
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10 Tu nous as fait retourner en arrière devant l’adversaire, et ceux qui nous haïssent ont pillé pour eux-mêmes;
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
11 Tu nous as livrés comme des brebis [destinées] à être mangées, et tu nous as dispersés parmi les nations;
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
12 Tu as vendu ton peuple pour rien, et tu ne t’es pas agrandi par leur prix;
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
13 Tu nous as mis en opprobre chez nos voisins, en risée et en raillerie auprès de nos alentours;
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
14 Tu nous as mis comme proverbe parmi les nations, comme hochement de tête parmi les peuples.
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
15 Tout le jour ma confusion est devant moi, et la honte de ma face m’a couvert,
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
16 À cause de la voix de celui qui outrage et qui injurie, à cause de l’ennemi et du vengeur.
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
17 Tout cela nous est arrivé, et nous ne t’avons pas oublié, et nous n’avons pas été infidèles à ton alliance.
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
18 Notre cœur ne s’est pas retiré en arrière, et nos pas n’ont point dévié de ton sentier;
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
19 Quoique tu nous aies écrasés dans le lieu des chacals, et que tu nous aies couverts de l’ombre de la mort.
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
20 Si nous avions oublié le nom de notre Dieu, et étendu nos mains vers un dieu étranger,
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
21 Dieu ne s’en enquerrait-il pas? car lui connaît les secrets du cœur.
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
22 Mais, à cause de toi, nous sommes mis à mort tous les jours, nous sommes estimés comme des brebis de tuerie.
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
23 Éveille-toi! Pourquoi dors-tu, Seigneur? Réveille-toi; ne nous rejette pas pour toujours.
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
24 Pourquoi caches-tu ta face, [et] oublies-tu notre affliction et notre oppression?
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
25 Car notre âme est courbée jusque dans la poussière, notre ventre est attaché à la terre.
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
26 Lève-toi, aide-nous, et rachète-nous à cause de ta bonté.
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
