Psaumes 18
1 Au chef de musique. Du serviteur de l’Éternel, de David, qui adressa à l’Éternel les paroles de ce cantique, le jour où l’Éternel l’eut délivré de la main de tous ses ennemis, et de la main de Saül. Et il dit: Je t’aimerai, ô Éternel, ma force!
A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól; a ki elmondta az Örökkévalónak ez ének szavait, a mely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből és Sául kezéből. Mondta: Szeretlek, Örökkévaló, én erőm!
2 Éternel, mon rocher, et mon lieu fort, et celui qui me délivre! Mon Dieu, mon rocher, en qui je me confie, mon bouclier et la corne de mon salut, ma haute retraite!
Az Örökkévaló szírtem és váram és megszabadítóm, Istenem, sziklám, kiben menedékem van, paizsom, üdvöm szarúja, mentsváram!
3 Je crierai à l’Éternel, qui est digne d’être loué, et je serai sauvé de mes ennemis.
A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
4 Les cordeaux de la mort m’ont environné, et les torrents de Bélial m’ont fait peur;
Körülfogtak halálnak kötelei, vésznek árjai ijesztettek;
alvilágnak kötelei környékeztek, elém kerültek a halálnak tőrei. (Sheol h7585)
6 Dans ma détresse j’ai invoqué l’Éternel, et j’ai crié à mon Dieu: de son temple, il a entendu ma voix, et mon cri est parvenu devant lui à ses oreilles.
Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez fohászkodom; hallja templomából szavamat, fohászom eléje jut, füleibe.
7 Alors la terre fut ébranlée, et trembla, et les fondements des montagnes furent secoués et furent ébranlés, parce qu’il était irrité.
Ingott, rengett a föld, a hegyek alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
8 Une fumée montait de ses narines, et un feu sortant de sa bouche dévorait; des charbons en jaillissaient embrasés.
Füst szállott fel orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
9 Et il abaissa les cieux, et descendit; et il y avait une obscurité profonde sous ses pieds.
meghajtotta az eget és leszállt, s ködhomály lábai alatt.
10 Il était monté sur un chérubin, et volait, et il planait sur les ailes du vent.
Kérubra űlt és repült; suhant a szélnek szárnyain.
11 Il mit les ténèbres pour sa demeure secrète comme sa tente autour de lui, des ténèbres d’eaux, d’épaisses nuées de l’air.
Sötétséget tett rejtekévé, maga körül sátoráúl, vizek sötétjét, fellegek sűrűjét.
12 De la splendeur qui était devant lui, ses nuées épaisses passaient, de la grêle et des charbons de feu.
A fénytől őelőtte elvonúltak felhői – jégeső és tűzparazsak.
13 Et l’Éternel tonna dans les cieux, et le Très-haut fit retentir sa voix, – de la grêle et des charbons de feu.
Égben dörgött az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja hangját – jégesőt és tűzparazsat.
14 Et il tira ses flèches et dispersa [mes ennemis]; il lança des éclairs et les mit en déroute.
Küldte nyilait és szétszórta őket, villámokat lőtt és megzavarta őket.
15 Alors les lits des eaux parurent, et les fondements du monde furent mis à découvert, quand tu les tanças, ô Éternel, par le souffle du vent de tes narines.
Meglátszottak a vizeknek medrei, feltárúltak a vi1ág alapjai, dorgálásodtól, oh Örökkévaló, orrod fuvallatának leheletétől.
16 D’en haut il étendit [sa main], il me prit, il me tira des grandes eaux;
Lenyúl a magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
17 Il me délivra de mon puissant ennemi et de ceux qui me haïssaient; car ils étaient plus forts que moi.
Megment hatalmas ellenemtől, és gyűlölőimtől, mert erősbek nálam.
18 Ils m’avaient surpris au jour de ma calamité, mais l’Éternel fut mon appui.
Elém törtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
19 Et il me fit sortir au large, il me délivra, parce qu’il prenait son plaisir en moi.
Kivezetett engem tágas térre, kiragadott, mert kedvelt engem.
20 L’Éternel m’a récompensé selon ma justice, il m’a rendu selon la pureté de mes mains;
Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
21 Car j’ai gardé les voies de l’Éternel, et je ne me suis point méchamment détourné de mon Dieu.
Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszúl Istenemtől;
22 Car toutes ses ordonnances ont été devant moi; et ses statuts, je ne les ai pas écartés de moi.
mert ítéletei mind előttem vannak, és törvényeit nem távolítom el magamtól.
23 Et j’ai été parfait avec lui, et je me suis gardé de mon iniquité.
Gáncstalan voltam ő vele: őrizkedtem bűnömtől.
24 Et l’Éternel m’a rendu selon ma justice, selon la pureté de mes mains devant ses yeux.
S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint szemei előtt.
25 Avec celui qui use de grâce, tu uses de grâce; avec l’homme parfait, tu te montres parfait;
Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan férfiúval gáncstalanúl;
26 Avec celui qui est pur, tu te montres pur; et avec le pervers, tu es roide.
megtisztúlttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
27 Car toi tu sauveras le peuple affligé, et tu abaisseras les yeux hautains.
Mert te a szegény népet megsegíted és a büszke szemeket leslázod.
28 Car c’est toi qui fais luire ma lampe: l’Éternel, mon Dieu, fait resplendir mes ténèbres.
Mert te világíttatod mécsesemet, az Örökkévaló, én Istenem fénynyé teszi sötétségemet.
29 Car, par toi, je courrai au travers d’une troupe, et, par mon Dieu, je franchirai une muraille.
Mert veled rohanok meg csapatot, s Istenemmel ugrok fel falra.
30 Quant à Dieu, sa voie est parfaite; la parole de l’Éternel est affinée; il est un bouclier à tous ceux qui se confient en lui.
Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, paizsa ő mind a benne menedéket keresőknek.
31 Car qui est Dieu, hormis l’Éternel, et qui est un rocher, si ce n’est notre Dieu,
Mert ki Isten az Örökkévalón kívűl, és ki a szikla Istenünkön kívűl.
32 Le Dieu qui me ceint de force et qui rend ma voie parfaite? –
Az Isten az, ki felövez engem erővel, és gáncstalanná tette útamat.
33 Qui rend mes pieds pareils à ceux des biches, et me fait tenir debout sur mes lieux élevés;
Olyanná teszi lábaimat, mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
34 Qui enseigne mes mains à combattre, et mes bras bandent un arc d’airain.
Karczra tanítja kezeimet, hogy érczíjjat ragadjanak karjaim.
35 Et tu m’as donné le bouclier de ton salut, et ta droite m’a soutenu, et ta débonnaireté m’a agrandi.
Adtad nekem üdvödnek paizsát, jobbod támaszt engem, és nagygyá tesz a nyájasságod.
36 Tu as mis au large mes pas sous moi, et les chevilles de mes pieds n’ont pas chancelé.
Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
37 J’ai poursuivi mes ennemis, et je les ai atteints; et je ne m’en suis pas retourné que je ne les aie consumés.
Üldözöm ellenségeimet és útolérem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
38 Je les ai transpercés, et ils n’ont pu se relever; ils sont tombés sous mes pieds.
Szétzúzom őket, hogy föl sem kelhetnek, elhullanak lábaim alatt.
39 Et tu m’as ceint de force pour le combat; tu as courbé sous moi ceux qui s’élevaient contre moi.
Felöveztél erővel a karczra, legörnyeszted támadóimat alattam.
40 Et tu as fait que mes ennemis m’ont tourné le dos; et ceux qui me haïssaient, je les ai détruits.
Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy megsemmítsem.
41 Ils criaient, et il n’y avait point de sauveur; [ils criaient] à l’Éternel, et il ne leur a pas répondu.
Fohászkodnak, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
42 Et je les ai brisés menu comme la poussière devant le vent; je les ai jetés loin comme la boue des rues.
Szétmorzsolom őket, mint port szél előtt, mint utczák sarát, kiürítem őket.
43 Tu m’as délivré des débats du peuple; tu m’as établi chef des nations; un peuple que je ne connaissais pas me servira.
Megszabadítottál népnek küzdelmeitől, teszel engem nemzetek fejévé, nem-ismertem nép szolgál engem.
44 Dès qu’ils ont entendu de leur oreille, ils m’ont obéi; les fils de l’étranger se sont soumis à moi en dissimulant.
Fülhallásra engednek nekem, külföldnek fiai hízelegnek nekem.
45 Les fils de l’étranger ont dépéri, et ils sont sortis en tremblant de leurs lieux cachés.
Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
46 L’Éternel est vivant; et que mon Rocher soit béni! Et que le Dieu de mon salut soit exalté,
Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék üdvöm Istene;
47 Le Dieu qui m’a donné des vengeances, et qui m’a assujetti les peuples,
az Isten, ki nékem megtorlást enged és népeket alám hódoltat,
48 Qui m’a délivré de mes ennemis! Même tu m’as élevé au-dessus de ceux qui s’élèvent contre moi, tu m’as délivré de l’homme violent.
megszabadít ellenségeimtől, támadóim közül is fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
49 C’est pourquoi, Éternel! je te célébrerai parmi les nations, et je chanterai des cantiques à [la gloire de] ton nom.
Azért magasztallak a nemzetek közt, oh Örökkévaló, és nevednek hadd dallok;
50 [C’est lui] qui a donné de grandes délivrances à son roi, et qui use de bonté envers son oint, envers David, et envers sa semence, à toujours.
ki nagygyá teszi királyának segítségét és kegyet mível fölkentjével, Dáviddal és magzatjával örökké.
