Psaumes 147
1 Louez Jah! car c’est une chose bonne. Chantez les louanges de notre Dieu! car c’est une chose agréable. La louange est bienséante.
Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
2 L’Éternel bâtit Jérusalem; il rassemble les exilés d’Israël.
Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
3 C’est lui qui guérit ceux qui ont le cœur brisé, et qui bande leurs plaies;
Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
4 Qui compte le nombre des étoiles: à elles toutes il donne des noms.
számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
5 Notre Seigneur est grand et d’une grande puissance; son intelligence est sans bornes.
Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
6 L’Éternel affermit les débonnaires; il renverse les méchants jusqu’en terre.
Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
7 Chantez à l’Éternel avec actions de grâces, psalmodiez sur la harpe à notre Dieu,
Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
8 Qui couvre de nuages les cieux, qui prépare la pluie pour la terre, qui fait germer l’herbe sur les montagnes;
A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
9 Qui donne la nourriture au bétail, [et] aux petits du corbeau qui crient.
megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
10 Il ne trouve pas son plaisir en la force du cheval, il ne se complaît pas aux jambes de l’homme.
Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
11 Le plaisir de l’Éternel est en ceux qui le craignent, en ceux qui s’attendent à sa bonté.
Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
12 Jérusalem, célèbre l’Éternel! Sion, loue ton Dieu!
Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
13 Car il rend fortes les barres de tes portes; il bénit tes fils au milieu de toi;
Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
14 Il met la paix dans tes confins; il te rassasie de la moelle du froment;
Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
15 Il envoie ses oracles sur la terre: sa parole court avec vitesse.
ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
16 C’est lui qui donne la neige comme de la laine, qui répand la gelée blanche comme de la cendre;
ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
17 Il jette sa glace comme par morceaux: qui peut subsister devant son froid?
dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
18 Il envoie sa parole et les fait fondre; il fait souffler son vent: les eaux coulent.
Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
19 Il annonce ses paroles à Jacob, ses statuts et ses ordonnances à Israël.
Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
20 Il n’a fait ainsi à aucune nation; et ses ordonnances, elles ne les ont pas connues. Louez Jah!
Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
