Psaumes 139
1 Au chef de musique. De David. Psaume. Éternel! tu m’as sondé, et tu m’as connu.
A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
2 Tu connais quand je m’assieds et quand je me lève, tu discernes de loin ma pensée;
Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
3 Tu connais mon sentier et mon coucher, et tu es au fait de toutes mes voies.
Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
4 Car la parole n’est pas encore sur ma langue, que voilà, ô Éternel! tu la connais tout entière.
mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
5 Tu me tiens serré par-derrière et par-devant, et tu as mis ta main sur moi, …
Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
6 Connaissance trop merveilleuse pour moi, si élevée que je n’y puis [atteindre]!
Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
7 Où irai-je loin de ton Esprit? et où fuirai-je loin de ta face?
Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
Ha felszállok az égbe, te ott vagy, s ha ágyat terítenék az alvilágban, ímhol vagy. (Sheol h7585)
9 Si je prends les ailes de l’aube du jour, si je fais ma demeure au bout de la mer,
Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
10 Là aussi ta main me conduira et ta droite me saisira.
ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
11 Et si je dis: Au moins les ténèbres m’envelopperont, – alors la nuit est lumière autour de moi.
Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
12 Les ténèbres même ne sont pas obscures pour [me] cacher à toi, et la nuit resplendit comme le jour, l’obscurité est comme la lumière.
a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
13 Car tu as possédé mes reins, tu m’as tissé dans le ventre de ma mère.
Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
14 Je te célébrerai de ce que j’ai été fait d’une étrange et admirable manière. Tes œuvres sont merveilleuses, et mon âme le sait très bien.
Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
15 Mes os ne t’ont point été cachés lorsque j’ai été fait dans le secret, façonné comme une broderie dans les lieux bas de la terre.
Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
16 Tes yeux ont vu ma substance informe, et dans ton livre [mes membres] étaient tous écrits; de jour en jour ils se formaient, lorsqu’il n’y en avait [encore] aucun.
Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
17 Combien me sont précieuses tes pensées, ô Dieu! combien en est grande la somme!
Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
18 Si je veux les compter, elles sont plus nombreuses que le sable. Si je me réveille, je suis encore avec toi.
Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
19 Ô Dieu! si tu voulais tuer le méchant! Et vous, hommes de sang, retirez-vous de moi; …
Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
20 Eux qui parlent contre toi astucieusement, qui prennent [ton nom] en vain, tes ennemis!
Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
21 N’ai-je pas en haine, ô Éternel, ceux qui te haïssent? et n’ai-je pas en horreur ceux qui s’élèvent contre toi?
Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
22 Je les hais d’une parfaite haine; ils sont pour moi des ennemis.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
23 Sonde-moi, ô Dieu! et connais mon cœur; éprouve-moi, et connais mes pensées.
Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
24 Et regarde s’il y a en moi quelque voie de chagrin, et conduis-moi dans la voie éternelle.
S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
