Psaumes 109
1 Au chef de musique. De David. Psaume. Ô Dieu de ma louange! ne te tais point.
A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
2 Car la bouche du méchant et la bouche de la fraude se sont ouvertes contre moi: ils parlent contre moi avec une langue menteuse,
Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
3 Et ils m’ont entouré de paroles de haine, et ils me font la guerre sans cause.
És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
4 Pour mon amour, ils ont été mes adversaires; mais moi [je me suis adonné à la] prière.
Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
5 Et ils m’ont rendu le mal pour le bien, et la haine pour mon amour.
Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
6 Prépose sur lui un méchant, et que l’adversaire se tienne à sa droite;
Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
7 Quand il sera jugé, qu’il soit déclaré méchant, et que sa prière lui soit [comptée] comme un péché;
Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
8 Que ses jours soient peu nombreux, qu’un autre prenne sa charge;
Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
9 Que ses fils soient orphelins, et sa femme veuve;
Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
10 Que ses fils soient vagabonds, et qu’ils mendient, et qu’ils aillent quêtant loin de leurs [demeures en] ruines.
S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
11 Que l’usurier jette le filet sur tout ce qui est à lui, et que les étrangers pillent [le fruit de] son travail;
Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
12 Qu’il n’y ait personne qui étende sa bonté sur lui, et qu’il n’y ait personne qui use de grâce envers ses orphelins;
Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
13 Que sa postérité soit retranchée; que, dans la génération qui suivra, leur nom soit effacé;
Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
14 Que l’iniquité de ses pères revienne en mémoire devant l’Éternel, et que le péché de sa mère ne soit point effacé;
Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
15 Qu’ils soient continuellement devant l’Éternel, et qu’il retranche leur mémoire de la terre;
Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
16 Parce qu’il ne s’est point souvenu d’user de bonté, et qu’il a persécuté l’affligé et le pauvre, et celui qui a le cœur brisé, pour le faire mourir.
Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
17 Et il a aimé la malédiction: – qu’elle vienne sur lui! Et il n’a pas pris plaisir à la bénédiction: – qu’elle soit loin de lui!
Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
18 Et qu’il soit revêtu de la malédiction comme de sa robe; et qu’elle entre au-dedans de lui comme de l’eau, et dans ses os comme de l’huile;
Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
19 Qu’elle lui soit comme un vêtement dont il se couvre, et comme une ceinture qui le ceigne continuellement.
Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
20 Telle soit, de par l’Éternel, la récompense de mes adversaires et de ceux qui parlent en mal contre mon âme.
Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
21 Mais toi, Éternel! Seigneur! agis pour moi à cause de ton nom; car ta gratuité est bonne; délivre-moi;
Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
22 Car je suis affligé et pauvre, et mon cœur est blessé au-dedans de moi.
Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
23 Je m’en vais comme l’ombre quand elle s’allonge; je suis jeté çà et là comme la sauterelle;
Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
24 Mes genoux chancellent par le jeûne, et ma chair s’est amaigrie et n’a plus sa graisse.
Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
25 Et moi, je leur suis en opprobre; quand ils me voient, ils hochent la tête.
És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
26 Aide-moi, Éternel, mon Dieu! Sauve-moi selon ta bonté!
Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
27 Et qu’on sache que c’est ici ta main, – que toi, ô Éternel! tu l’as fait.
Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
28 Qu’eux, ils maudissent; mais toi, bénis. S’ils s’élèvent, qu’ils soient honteux, et que ton serviteur se réjouisse.
Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
29 Que mes adversaires soient revêtus de confusion, et qu’ils se couvrent de leur honte comme d’un manteau.
Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
30 [Alors] de ma bouche je célébrerai hautement l’Éternel, et je le louerai au milieu de la multitude;
Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
31 Car il s’est tenu à la droite du pauvre, pour le sauver de ceux qui jugeaient son âme.
mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.
