Psaumes 102
1 Prière de l’affligé, quand il est accablé et répand sa plainte devant l’Éternel. Éternel, entends ma prière, et que mon cri vienne jusqu’à toi!
Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
2 Ne me cache pas ta face; au jour de ma détresse, incline vers moi ton oreille; au jour où je crie, hâte-toi, réponds-moi.
Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
3 Car mes jours s’évanouissent comme la fumée, et mes os sont brûlés comme un foyer.
Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
4 Mon cœur est frappé, et est desséché comme l’herbe; car j’ai oublié de manger mon pain.
Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
5 À cause de la voix de mon gémissement, mes os s’attachent à ma chair.
Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
6 Je suis devenu semblable au pélican du désert; je suis comme le hibou des lieux désolés.
Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
7 Je veille, et je suis comme un passereau solitaire sur un toit.
Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
8 Tout le jour mes ennemis m’outragent; ceux qui sont furieux contre moi jurent par moi.
Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
9 Car j’ai mangé la cendre comme du pain, et j’ai mêlé de pleurs mon breuvage,
Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
10 À cause de ton indignation et de ta colère; car tu m’as élevé haut, et tu m’as jeté en bas.
indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
11 Mes jours sont comme l’ombre qui s’allonge, et je deviens sec comme l’herbe.
Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
12 Mais toi, Éternel! tu demeures à toujours, et ta mémoire est de génération en génération.
De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
13 Tu te lèveras, tu auras compassion de Sion; car c’est le temps d’user de grâce envers elle, car le temps assigné est venu.
Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
14 Car tes serviteurs prennent plaisir à ses pierres, et ont compassion de sa poussière.
mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
15 Alors les nations craindront le nom de l’Éternel, et tous les rois de la terre, ta gloire.
S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
16 Quand l’Éternel bâtira Sion, il paraîtra dans sa gloire.
mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
17 Il aura égard à la prière du désolé, et il ne méprisera pas leur prière.
Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
18 Cela sera écrit pour la génération à venir; et le peuple qui sera créé louera Jah;
Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
19 Car il a regardé des lieux hauts de sa sainteté; des cieux l’Éternel a considéré la terre,
hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
20 Pour entendre le gémissement du prisonnier, et pour délier ceux qui étaient voués à la mort;
hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
21 Afin qu’on annonce dans Sion le nom de l’Éternel, et sa louange dans Jérusalem,
hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
22 Quand les peuples seront rassemblés, et les royaumes, pour servir l’Éternel.
mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
23 Il a abattu ma force dans le chemin, il a abrégé mes jours.
Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
24 J’ai dit: Mon Dieu, ne m’enlève pas à la moitié de mes jours!… Tes années sont de génération en génération!
Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
25 Tu as jadis fondé la terre, et les cieux sont l’ouvrage de tes mains;
Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
26 Eux, ils périront, mais toi, tu subsisteras; et ils vieilliront tous comme un vêtement; tu les changeras comme un habit, et ils seront changés;
ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
27 Mais toi, tu es le Même, et tes années ne finiront pas.
De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
28 Les fils de tes serviteurs demeureront, et leur semence sera établie devant toi.
Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
