Lamentations 3
1 Je suis l’homme qui ai vu l’affliction par la verge de sa fureur.
Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.
2 Il m’a conduit et amené dans les ténèbres, et non dans la lumière.
Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.
3 Certes c’est contre moi qu’il a tout le jour tourné et retourné sa main.
Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.
4 Il a fait vieillir ma chair et ma peau; il a brisé mes os.
Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
5 Il a bâti contre moi, et m’a environné de fiel et de peine.
Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.
6 Il m’a fait habiter dans des lieux ténébreux, comme ceux qui sont morts depuis longtemps.
Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.
7 Il a fait une clôture autour de moi, afin que je ne sorte point; il a appesanti mes chaînes.
Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.
8 Même quand je crie et que j’élève ma voix, il ferme l’accès à ma prière.
Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.
9 Il a barré mes chemins avec des pierres de taille; il a bouleversé mes sentiers.
Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.
10 Il a été pour moi un ours aux embûches, un lion dans les lieux cachés.
Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.
11 Il a fait dévier mes chemins et m’a déchiré; il m’a rendu désolé.
Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.
12 Il a bandé son arc, et m’a placé comme un but pour la flèche.
Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.
13 Il a fait entrer dans mes reins les flèches de son carquois.
Bevitte veséimbe tegzének fiait.
14 Je suis la risée de tout mon peuple, leur chanson tout le jour.
Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.
15 Il m’a rassasié d’amertumes, il m’a abreuvé d’absinthe.
Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.
16 Il m’a brisé les dents avec du gravier; il m’a couvert de cendre.
Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.
17 Et tu as rejeté mon âme loin de la paix, j’ai oublié le bonheur;
Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.
18 et j’ai dit: Ma confiance est périe, et mon espérance en l’Éternel.
S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.
19 Souviens-toi de mon affliction, et de mon bannissement, de l’absinthe et du fiel.
Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!
20 Mon âme s’en souvient sans cesse, et elle est abattue au-dedans de moi. –
Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.
21 Je rappelle ceci à mon cœur, c’est pourquoi j’ai espérance:
Ezt veszem szivemre, azért várakozom.
22 Ce sont les bontés de l’Éternel que nous ne sommes pas consumés, car ses compassions ne cessent pas;
Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.
23 elles sont nouvelles chaque matin; grande est ta fidélité!
Újak reggelenként, nagy a te hűséged!
24 L’Éternel est ma portion, dit mon âme; c’est pourquoi j’espérerai en lui.
Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.
25 L’Éternel est bon pour ceux qui s’attendent à lui, pour l’âme qui le cherche.
Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.
26 C’est une chose bonne qu’on attende, et dans le silence, le salut de l’Éternel.
Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.
27 Il est bon à l’homme de porter le joug dans sa jeunesse:
Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!
28 Il est assis solitaire, et se tait, parce qu’il l’a pris sur lui;
Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.
29 il met sa bouche dans la poussière: peut-être y aura-t-il quelque espoir.
Porba tegye száját – hátha van remény.
30 Il présente la joue à celui qui le frappe, il est rassasié d’opprobres.
Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.
31 Car le Seigneur ne rejette pas pour toujours;
Mert nem vet el örökre az Úr.
32 mais, s’il afflige, il a aussi compassion, selon la grandeur de ses bontés;
Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.
33 car ce n’est pas volontiers qu’il afflige et contriste les fils des hommes.
Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,
34 Qu’on écrase sous les pieds tous les prisonniers de la terre,
hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,
35 qu’on fasse fléchir le droit d’un homme devant la face du Très-haut,
hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;
36 qu’on fasse tort à un homme dans sa cause, le Seigneur ne le voit-il point?
hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?
37 Qui est-ce qui dit une chose, et elle arrive, quand le Seigneur ne l’a point commandée?
Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?
38 N’est-ce pas de la bouche du Très-haut que viennent les maux et les biens?
A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?
39 Pourquoi un homme vivant se plaindrait-il, un homme, à cause de la peine de ses péchés?
Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?
40 Recherchons nos voies, et scrutons-les, et retournons jusqu’à l’Éternel.
Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!
41 Élevons nos cœurs avec nos mains vers Dieu dans les cieux.
Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!
42 Nous avons désobéi et nous avons été rebelles; tu n’as pas pardonné.
Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.
43 Tu t’es enveloppé de colère et tu nous as poursuivis; tu as tué, tu n’as point épargné.
Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.
44 Tu t’es enveloppé d’un nuage, de manière à ce que la prière ne passe point.
Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.
45 Tu nous as faits la balayure et le rebut au milieu des peuples.
Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.
46 Tous nos ennemis ont ouvert la bouche sur nous.
Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.
47 La frayeur et la fosse sont venues sur nous, la destruction et la ruine.
Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.
48 Des ruisseaux d’eaux coulent de mes yeux à cause de la ruine de la fille de mon peuple.
Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.
49 Mon œil se fond en eau, il ne cesse pas et n’a point de relâche,
Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,
50 jusqu’à ce que l’Éternel regarde et voie des cieux.
míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.
51 Mon œil afflige mon âme à cause de toutes les filles de ma ville.
Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.
52 Ceux qui sont mes ennemis sans cause m’ont donné la chasse comme à l’oiseau.
Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.
53 Ils m’ont ôté la vie dans une fosse, et ont jeté des pierres sur moi.
Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.
54 Les eaux ont coulé par-dessus ma tête; j’ai dit: Je suis retranché!
Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.
55 J’ai invoqué ton nom, ô Éternel! de la fosse des abîmes.
Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.
56 Tu as entendu ma voix; ne cache point ton oreille à mon soupir, à mon cri.
Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!
57 Tu t’es approché au jour où je t’ai invoqué; tu as dit: Ne crains pas.
Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!
58 Seigneur, tu as pris en main la cause de mon âme, tu as racheté ma vie.
Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.
59 Tu as vu, Éternel, le tort qu’on me fait; juge ma cause.
Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!
60 Tu as vu toute leur vengeance, toutes leurs machinations contre moi.
Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.
61 Tu as entendu leurs outrages, ô Éternel! toutes leurs machinations contre moi,
Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.
62 les lèvres de ceux qui s’élèvent contre moi, et ce qu’ils se proposent contre moi tout le jour.
Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.
63 Regarde quand ils s’asseyent et quand ils se lèvent: je suis leur chanson.
Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.
64 Rends-leur une récompense, ô Éternel! selon l’ouvrage de leurs mains.
Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!
65 Donne-leur un cœur cuirassé; ta malédiction soit sur eux!
Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!
66 Poursuis-les dans ta colère et détruis-les de dessous les cieux de l’Éternel.
Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!
