Job 9
1 Et Job répondit et dit:
Felelt Jób és mondta:
2 En vérité, je sais qu’il en est ainsi. Mais comment l’homme sera-t-il juste devant Dieu?
Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
3 S’il se plaît à contester avec lui, il ne lui répondra pas sur un point entre mille.
Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
4 Il est sage de cœur et puissant en force: qui s’est endurci contre lui et a prospéré?
Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
5 Il transporte les montagnes, et elles ne savent pas qu’il les renverse dans sa colère;
A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
6 Il remue la terre de sa place, et ses colonnes tremblent;
a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
7 Il parle au soleil, et [le soleil] ne se lève pas; et sur les étoiles il met son sceau;
a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
8 Seul il étend les cieux et marche sur les hauteurs de la mer;
kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
9 Il fait la grande Ourse, Orion, et les Pléiades, et les chambres du midi;
teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
10 Il fait de grandes choses qu’on ne saurait sonder, et des merveilles à ne pouvoir les compter.
a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
11 Voici, il passe près de moi, et je ne [le] vois pas; et il passe à côté [de moi], et je ne l’aperçois pas.
lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
12 Voici, il ravit; qui l’en détournera? Qui lui dira: Que fais-tu?
ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
13 Dieu ne retire pas sa colère; sous lui fléchissent les orgueilleux qui prêtent secours.
Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
14 Combien moins lui répondrais-je, moi, [et] choisirais-je mes paroles avec lui!
hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
15 Si j’étais juste, je ne lui répondrais pas, je demanderais grâce à mon juge.
A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
16 Si je criais, et qu’il me réponde, je ne croirais pas qu’il ait prêté l’oreille à ma voix, –
Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
17 Lui qui m’écrase dans une tempête, et qui multiplie mes blessures sans cause.
A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
18 Il ne me permet pas de reprendre haleine; car il me rassasie d’amertumes.
Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
19 S’agit-il de force, voici, il est fort; s’agit-il de jugement: Qui m’assignera?
Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
20 Si je me justifiais, ma bouche me condamnerait; si j’étais parfait, il me montrerait pervers.
Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
21 Si j’étais parfait, je méconnaîtrais mon âme, je mépriserais ma vie.
Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
22 Tout revient au même; c’est pourquoi j’ai dit: Il consume le parfait et le méchant.
Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
23 Si le fléau donne subitement la mort, il se rit de l’épreuve de l’innocent.
Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
24 La terre est livrée en la main du méchant: il couvre la face de ses juges. S’il n’en est pas ainsi, qui est-ce donc?
Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
25 Mes jours s’en vont plus vite qu’un coureur; ils fuient, ils ne voient pas ce qui est bon;
Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
26 Ils passent rapides comme les barques de jonc, comme un aigle qui fond sur sa proie.
Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
27 Si je dis: J’oublierai ma plainte, je renoncerai à mon visage [morne] et je serai joyeux,
Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
28 Je suis épouvanté de tous mes tourments; je sais que tu ne me tiendras pas pour innocent.
megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
29 Soit, je suis méchant: pourquoi me fatigué-je ainsi en vain?
Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
30 Si je me lave avec de l’eau de neige, et que je nettoie mes mains dans la pureté,
Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
31 Alors tu me plongeras dans un fossé, et mes vêtements m’auront en horreur.
akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
32 Car il n’est pas homme, comme moi, pour que je lui réponde, pour que nous allions ensemble en jugement.
Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
33 Il n’y a pas entre nous un arbitre qui mettrait sa main sur nous deux.
Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
34 Qu’il retire sa verge de dessus moi, et que sa terreur ne me trouble pas;
Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
35 Alors je parlerai et je ne le craindrai pas; mais il n’en est pas ainsi de moi.
majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
