Job 6
1 Et Job répondit et dit:
Jób pedig felele, és monda:
2 Oh! si mon chagrin était bien pesé, et si on mettait toute ma calamité dans la balance!
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 Car maintenant elle pèserait plus que le sable des mers; c’est pourquoi mes paroles sont outrées;
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 Car les flèches du Tout-puissant sont en moi, leur venin boit mon esprit; les frayeurs de Dieu se rangent en bataille contre moi.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 L’âne sauvage brait-il auprès de l’herbe? Le bœuf mugit-il auprès de son fourrage?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 Ce qui est insipide, le mange-t-on sans sel? Y a-t-il de la saveur dans le blanc d’un œuf?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 Ce que mon âme refusait de toucher est comme ma dégoûtante nourriture.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 Oh! si ma demande s’accomplissait, et si Dieu m’accordait mon désir,
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 S’il plaisait à Dieu de m’écraser, de lâcher sa main et de me retrancher!
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 Alors il y aurait encore pour moi une consolation, et, dans la douleur qui ne m’épargne pas, je me réjouirais de ce que je n’ai pas renié les paroles du Saint.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 Quelle est ma force pour que j’attende, et quelle est ma fin pour que je patiente?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 Ma force est-elle la force des pierres? Ma chair est-elle d’airain?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 N’est-ce pas qu’il n’y a point de secours en moi, et que toute capacité est chassée loin de moi?
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 À celui qui est défaillant est due la miséricorde de la part de son ami, sinon il abandonnera la crainte du Tout-puissant.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 Mes frères m’ont trahi comme un torrent, comme le lit des torrents qui passent,
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 Qui sont troubles à cause des glaces, dans lesquels la neige se cache;
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 Au temps où ils se resserrent ils tarissent, quand la chaleur les frappe ils disparaissent de leur lieu:
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 Ils serpentent dans les sentiers de leur cours, ils s’en vont dans le désert, et périssent.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 Les caravanes de Théma les cherchaient du regard, les voyageurs de Sheba s’attendaient à eux;
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 Ils ont été honteux de leur confiance; ils sont venus là, et ont été confondus.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 De même maintenant vous n’êtes rien; vous avez vu un objet de terreur, et vous vous êtes effrayés.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 Ai-je dit: Donnez-moi, et de votre richesse faites-moi des présents,
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 Et délivrez-moi de la main de l’oppresseur, et rachetez-moi de la main des terribles?
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 Enseignez-moi, et je me tairai; et faites-moi comprendre en quoi je me trompe.
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 Combien sont puissantes les paroles justes! Mais la censure de votre part que reprend-elle?
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 Songez-vous à censurer des discours? Mais les paroles d’un désespéré ne sont faites que pour le vent.
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 Certes, vous tombez sur l’orphelin, et vous creusez [une fosse] pour votre ami.
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 Et maintenant, si vous voulez, regardez-moi; vous mentirais-je donc en face?
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Revenez, je vous prie; qu’il n’y ait pas d’injustice; oui, revenez encore: ma justice sera là.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 Y a-t-il de l’iniquité en ma langue? Mon palais ne discernerait-il pas la méchanceté?
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
