Job 41
1 Tireras-tu le léviathan avec un hameçon, et avec une corde lui feras-tu y enfoncer sa langue?
Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
2 Lui mettras-tu un jonc dans le nez, et lui perceras-tu la mâchoire avec un crochet?
Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
3 Te fera-t-il beaucoup de supplications, ou te dira-t-il des choses douces?
Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
4 Fera-t-il une alliance avec toi? Le prendras-tu comme serviteur à toujours?
Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
5 Joueras-tu avec lui comme avec un oiseau, et l’attacheras-tu pour tes jeunes filles?
Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
6 Des associés feront-ils trafic de lui? Le partageront-ils entre des marchands?
Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
7 Rempliras-tu sa peau de dards, et sa tête de harpons à poissons?
Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
8 Mets ta main sur lui: souviens-toi de la bataille, – n’y reviens pas!
Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
9 Voici, on est déçu dans son attente; même à sa vue, n’est-on pas terrassé?
Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
10 Nul n’est assez hardi pour le réveiller; et qui est celui qui se présentera devant moi?
Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
11 Qui m’a prévenu, et je lui rendrai? Tout ce qui est sous les cieux est à moi.
Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
12 Je ne me tairai pas sur ses membres, sur ce qui concerne ses forces et sur la beauté de sa structure.
Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
13 Qui a mis à découvert le dessus de son vêtement? Qui pénétrera dans sa double mâchoire?
Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
14 Qui ouvrira les portes de son museau? Autour de ses dents est la terreur!
Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
15 Il est magnifique par la force de ses boucliers étroitement unis comme par un sceau;
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
16 L’un touche à l’autre, et le vent ne pénétrerait pas entre eux;
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
17 L’un est attaché à l’autre, ils se tiennent et ne se séparent pas.
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
18 Ses éternuements font jaillir la lumière, et ses yeux sont comme les paupières de l’aurore.
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
19 Des flammes sortent de sa gueule; des étincelles de feu s’en échappent;
A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
20 Une fumée sort de ses narines comme d’un pot qui bouillonne, comme d’une chaudière ardente;
Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
21 Son souffle allumerait des charbons, et une flamme sort de sa gueule.
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
22 Dans son cou loge la force, et la frayeur danse devant lui.
Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
23 Les plis de sa chair adhèrent ensemble: coulés sur lui, ils ne bougent pas;
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
24 Son cœur est dur comme une pierre, dur comme la meule inférieure.
Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
25 Quand il se lève, les forts ont peur, ils s’enfuient saisis d’épouvante.
Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
26 Quand on l’atteint de l’épée, elle n’a aucun effet, ni la lance, ni le dard, ni la cuirasse.
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
27 Il estime le fer comme de la paille, l’airain comme du bois vermoulu.
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
28 La flèche ne le met pas en fuite; les pierres de fronde se changent pour lui en du chaume.
A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
29 Il estime la massue comme du chaume, et il se rit du bruit du javelot.
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
30 Sous lui sont des tessons pointus; il étend une herse sur la vase.
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
31 Il fait bouillonner l’eau profonde comme une marmite, il fait de la mer comme un pot d’onguent;
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
32 Il fait briller après lui [son] sillage; on prendrait l’abîme pour des cheveux gris.
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
33 Il n’a pas son semblable sur la terre: il a été fait pour être sans peur.
Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
34 Il regarde tout ce qui est élevé; il est roi sur tous les fiers animaux.
Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
