Job 41
1 Tireras-tu le léviathan avec un hameçon, et avec une corde lui feras-tu y enfoncer sa langue?
Kihúzod-e a leviátánt horoggal, s kötéllel lenyomod-e nyelvét?
2 Lui mettras-tu un jonc dans le nez, et lui perceras-tu la mâchoire avec un crochet?
Teszel-e kákagúzst orrába és kampóval átlyukaszthatod-e állkapcsát?
3 Te fera-t-il beaucoup de supplications, ou te dira-t-il des choses douces?
Fog-e könyörögni neked, avagy szelíden beszél-e hozzád?
4 Fera-t-il une alliance avec toi? Le prendras-tu comme serviteur à toujours?
Köt-e veled szövetséget, veheted-e örökre szolgául?
5 Joueras-tu avec lui comme avec un oiseau, et l’attacheras-tu pour tes jeunes filles?
Játszhatsz-e vele mint madárral, s megkötöd-e leányzóid számára?
6 Des associés feront-ils trafic de lui? Le partageront-ils entre des marchands?
Alkudnak-e rajta kalmártársak, szétosztják-e kereskedők közt?
7 Rempliras-tu sa peau de dards, et sa tête de harpons à poissons?
Megrakod-e tüskékkel a bőrét és halászszigonnyal fejét?
8 Mets ta main sur lui: souviens-toi de la bataille, – n’y reviens pas!
Vesd rá kezedet, gondolj harczra – nem teheted többé.
9 Voici, on est déçu dans son attente; même à sa vue, n’est-on pas terrassé?
Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.
10 Nul n’est assez hardi pour le réveiller; et qui est celui qui se présentera devant moi?
Nincs vakmerő, ki felingerelné: ki az tehát, ki én elémbe áll?
11 Qui m’a prévenu, et je lui rendrai? Tout ce qui est sous les cieux est à moi.
Ki előzött meg valamivel, hogy fizessek? Mi az egész ég alatt van, enyém az.
12 Je ne me tairai pas sur ses membres, sur ce qui concerne ses forces et sur la beauté de sa structure.
Nem hallgathatom el tagjait, sem hatalmának mivoltát, sem testalkatának kellemét.
13 Qui a mis à découvert le dessus de son vêtement? Qui pénétrera dans sa double mâchoire?
Ki takarta fel ruhájának felszínét, páros fogsora közé ki hatol be?
14 Qui ouvrira les portes de son museau? Autour de ses dents est la terreur!
Arczának ajtait ki nyitotta fel, fogai körül rettenet!
15 Il est magnifique par la force de ses boucliers étroitement unis comme par un sceau;
Büszkeség pajzsainak csatornái, szoros pecséttel lezárva;
16 L’un touche à l’autre, et le vent ne pénétrerait pas entre eux;
egyik éri a másikat, s levegő sem jut közéjök;
17 L’un est attaché à l’autre, ils se tiennent et ne se séparent pas.
egyik tapad a másikhoz, összefogódznak s nem válnak szét.
18 Ses éternuements font jaillir la lumière, et ses yeux sont comme les paupières de l’aurore.
Tüsszentése fényt sugároztat és szemei olyanok mint a hajnal szempillái.
19 Des flammes sortent de sa gueule; des étincelles de feu s’en échappent;
Szájából fáklyák csapnak ki, tüzes sziporkák szökkennek el.
20 Une fumée sort de ses narines comme d’un pot qui bouillonne, comme d’une chaudière ardente;
Orrlyukaiból füst megy ki, mint forró üstből kákatörzsön.
21 Son souffle allumerait des charbons, et une flamme sort de sa gueule.
Lehelete parazsat lobbant föl, és láng megy ki szájából.
22 Dans son cou loge la force, et la frayeur danse devant lui.
Nyakán erő tanyázik, előtte szökik a csüggedés.
23 Les plis de sa chair adhèrent ensemble: coulés sur lui, ils ne bougent pas;
Húsának lafantyúi feszesek, szilárdak rajta, nem fityegnek.
24 Son cœur est dur comme une pierre, dur comme la meule inférieure.
Szíve szilárd mint a kő és szilárd mint az alsó malomkő.
25 Quand il se lève, les forts ont peur, ils s’enfuient saisis d’épouvante.
Emelkedésétől hatalmasak félnek, megtöretésétől megzavarodnak.
26 Quand on l’atteint de l’épée, elle n’a aucun effet, ni la lance, ni le dard, ni la cuirasse.
Ha ki karddal éri, ez nem áll meg benne, sem dárda, kopja s nyílvas.
27 Il estime le fer comme de la paille, l’airain comme du bois vermoulu.
Szalmának tekinti a vasat, korhadt fának az érczet;
28 La flèche ne le met pas en fuite; les pierres de fronde se changent pour lui en du chaume.
meg nem szalasztja az íjj fia, tarlóvá változnak át rajta parittyakövek.
29 Il estime la massue comme du chaume, et il se rit du bruit du javelot.
Tarlónak tekinti a buzogányt, s nevet a lándzsának süvítésén.
30 Sous lui sont des tessons pointus; il étend une herse sur la vase.
Alul rajta kiélezett cserepek, cséplőszánt terít az iszapra.
31 Il fait bouillonner l’eau profonde comme une marmite, il fait de la mer comme un pot d’onguent;
Felforralja, mint a fazekat, a mélységet, olyanná teszi a tengert, mint keverő üstöt.
32 Il fait briller après lui [son] sillage; on prendrait l’abîme pour des cheveux gris.
Mögötte világít egy ösvény, őszhajnak lehet gondolni az árt.
33 Il n’a pas son semblable sur la terre: il a été fait pour être sans peur.
Nincs földön párja neki, mely alkotva van rettenthetetlennek.
34 Il regarde tout ce qui est élevé; il est roi sur tous les fiers animaux.
Minden magast lenéz, király ő mind a büszke vadak fölött.
