< Job 4 >

1 Et Éliphaz, le Thémanite, répondit et dit:
És felele a témáni Elifáz, és monda:
2 Si nous essayons de t’adresser une parole, en seras-tu irrité? Mais qui pourrait se retenir de parler?
Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
3 Voici, tu en as enseigné beaucoup, et tu as fortifié les mains languissantes;
Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
4 Tes paroles ont tenu droit celui qui chancelait, et tu as affermi les genoux qui ployaient;
A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
5 Mais maintenant [le malheur] est venu sur toi, et tu es irrité; il t’atteint, et tu es troublé.
Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
6 Ta crainte [de Dieu] n’est-elle pas ta confiance, et l’intégrité de tes voies, ton espérance?
Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
7 Souviens-toi, je te prie, qui a péri étant innocent? et où les hommes droits ont-ils été détruits?
Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
8 Selon ce que j’ai vu, ceux qui labourent l’iniquité et qui sèment la misère, la moissonnent.
A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
9 Ils périssent par le souffle de Dieu, et sont consumés par le souffle de ses narines.
Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
10 Le rugissement du lion et la voix du [lion] rugissant [sont étouffés], et les dents des jeunes lions sont brisées;
Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
11 Le lion fort périt faute de proie, et les petits de la lionne sont dispersés.
Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
12 Une parole vint à moi secrètement, et mon oreille en saisit la susurration,
Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
13 Au milieu des pensées que font naître les visions de la nuit, quand un sommeil profond tombe sur les hommes;
Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
14 La frayeur vint sur moi, et le frisson, et elle fit trembler la multitude de mes os;
Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
15 Et un esprit passa devant moi: les cheveux de ma chair se dressèrent.
Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
16 Il se tint là; je ne reconnus pas son apparence: une forme était devant mes yeux. J’entendis un léger murmure et une voix:
Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
17 Un mortel sera-t-il plus juste que Dieu, l’homme sera-t-il plus pur que celui qui l’a fait?
Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
18 Voici, il ne se fie pas à ses serviteurs, et ses anges il les charge de folie;
Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
19 Combien plus à ceux qui habitent dans des maisons d’argile dont le fondement est dans la poussière, qui sont écrasés comme la teigne!
Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
20 Du matin au soir, ils sont frappés; ils périssent pour toujours sans qu’on y fasse attention.
Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
21 Leurs cordes ne leur sont-elles pas arrachées? Ils meurent, et sans sagesse.
Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?

< Job 4 >