Job 4
1 Et Éliphaz, le Thémanite, répondit et dit:
Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
2 Si nous essayons de t’adresser une parole, en seras-tu irrité? Mais qui pourrait se retenir de parler?
ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
3 Voici, tu en as enseigné beaucoup, et tu as fortifié les mains languissantes;
Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
4 Tes paroles ont tenu droit celui qui chancelait, et tu as affermi les genoux qui ployaient;
a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
5 Mais maintenant [le malheur] est venu sur toi, et tu es irrité; il t’atteint, et tu es troublé.
Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
6 Ta crainte [de Dieu] n’est-elle pas ta confiance, et l’intégrité de tes voies, ton espérance?
Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
7 Souviens-toi, je te prie, qui a péri étant innocent? et où les hommes droits ont-ils été détruits?
Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
8 Selon ce que j’ai vu, ceux qui labourent l’iniquité et qui sèment la misère, la moissonnent.
A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
9 Ils périssent par le souffle de Dieu, et sont consumés par le souffle de ses narines.
Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
10 Le rugissement du lion et la voix du [lion] rugissant [sont étouffés], et les dents des jeunes lions sont brisées;
Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
11 Le lion fort périt faute de proie, et les petits de la lionne sont dispersés.
Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
12 Une parole vint à moi secrètement, et mon oreille en saisit la susurration,
De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
13 Au milieu des pensées que font naître les visions de la nuit, quand un sommeil profond tombe sur les hommes;
Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
14 La frayeur vint sur moi, et le frisson, et elle fit trembler la multitude de mes os;
rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
15 Et un esprit passa devant moi: les cheveux de ma chair se dressèrent.
S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
16 Il se tint là; je ne reconnus pas son apparence: une forme était devant mes yeux. J’entendis un léger murmure et une voix:
Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
17 Un mortel sera-t-il plus juste que Dieu, l’homme sera-t-il plus pur que celui qui l’a fait?
Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
18 Voici, il ne se fie pas à ses serviteurs, et ses anges il les charge de folie;
Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
19 Combien plus à ceux qui habitent dans des maisons d’argile dont le fondement est dans la poussière, qui sont écrasés comme la teigne!
hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
20 Du matin au soir, ils sont frappés; ils périssent pour toujours sans qu’on y fasse attention.
Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
21 Leurs cordes ne leur sont-elles pas arrachées? Ils meurent, et sans sagesse.
Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
