Job 32
1 Et ces trois hommes cessèrent de répondre à Job, parce qu’il était juste à ses propres yeux.
S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.
2 Alors s’enflamma la colère d’Élihu, fils de Barakeël, le Buzite, de la famille de Ram: sa colère s’enflamma contre Job, parce qu’il se justifiait lui-même plutôt que Dieu;
Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,
3 et sa colère s’enflamma contre ses trois amis, parce qu’ils ne trouvaient pas de réponse et qu’ils condamnaient Job.
s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.
4 Et Élihu avait attendu que Job ait cessé de parler, parce qu’ils étaient plus avancés en jours que lui.
Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.
5 Et Élihu vit qu’il n’y avait point de réponse dans la bouche des trois hommes, et sa colère s’enflamma.
De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.
6 Et Élihu, fils de Barakeël, le Buzite, répondit et dit: Moi, je suis jeune, et vous êtes des vieillards; c’est pourquoi je redoutais et je craignais de vous faire connaître ce que je sais.
S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.
7 Je disais: Les jours parleront, et le grand nombre des années donnera à connaître la sagesse.
Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.
8 Toutefois il y a un esprit qui est dans les hommes, et le souffle du Tout-puissant leur donne de l’intelligence:
Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, a mi értelmessé teszi őket.
9 Ce ne sont pas les grands qui sont sages, ni les anciens qui discernent ce qui est juste.
Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;
10 C’est pourquoi je dis: Écoute-moi; moi aussi je ferai connaître ce que je sais.
azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.
11 Voici, j’ai attendu vos paroles, j’ai écouté vos raisonnements, jusqu’à ce que vous ayez examiné le sujet;
Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.
12 Je vous ai donné toute mon attention: et voici, il n’y a eu personne d’entre vous qui convainque Job, qui réponde à ses paroles, –
Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.
13 Afin que vous ne disiez pas: Nous avons trouvé la sagesse. Dieu le fera céder, et non pas l’homme.
Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!
14 Or il ne m’a pas adressé de discours, et je ne lui répondrai pas avec vos paroles.
De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.
15 Ils ont été confondus, ils ne répondent plus; les paroles leur sont ôtées.
Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.
16 J’ai attendu, car ils ne parlaient plus, car ils se tenaient là, ils ne répondaient plus;
Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?
17 Je répondrai, moi aussi, à mon tour; je ferai connaître, moi aussi, ce que je sais;
Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.
18 Car je suis plein de paroles, l’esprit qui est au-dedans de moi me presse.
Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.
19 Voici, mon ventre est comme un vin qui n’a pas été ouvert; il éclate comme des outres neuves.
Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint a mely új tömlőkből kifakad.
20 Je parlerai et je respirerai; j’ouvrirai mes lèvres et je répondrai;
Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.
21 Je ne ferai pas acception de personnes, et je ne flatterai aucun homme;
Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;
22 Car je ne sais pas flatter: celui qui m’a fait m’emporterait bientôt.
mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.
