Job 31
1 J’ai fait alliance avec mes yeux: et comment aurais-je arrêté mes regards sur une vierge?
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
2 Et quelle aurait été d’en haut [ma] portion de la part de Dieu, et, des hauts lieux, [mon] héritage de la part du Tout-puissant?
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3 La calamité n’est-elle pas pour l’inique, et le malheur pour ceux qui pratiquent le mal?
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
4 Lui, ne voit-il pas mon chemin, et ne compte-t-il point tous mes pas?
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
5 Si j’ai marché avec fausseté, si mes pieds se sont hâtés vers la fraude,
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
6 Qu’il me pèse dans la balance de justice, et Dieu reconnaîtra ma perfection.
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7 Si mon pas s’est détourné du chemin, et si mon cœur a suivi mes yeux, et si quelque souillure s’est attachée à ma main,
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8 Que je sème et qu’un autre mange, et que mes rejetons soient déracinés!…
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
9 Si mon cœur s’est laissé attirer vers une femme et que j’aie fait le guet à la porte de mon prochain,
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10 Que ma femme tourne la meule pour un autre, et que d’autres se penchent sur elle;
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
11 Car c’est là une infamie, et une iniquité punissable par les juges:
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
12 Car c’est un feu qui dévore jusque dans l’abîme et qui détruirait par la racine tout mon revenu…
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
13 Si j’ai méprisé le droit de mon serviteur ou de ma servante quand ils contestaient avec moi,
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14 Que ferais-je quand Dieu se lèverait? et s’il me visitait, que lui répondrais-je?
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15 Celui qui m’a fait dans le sein de ma mère, ne les a-t-il pas faits [eux aussi], et un seul et même [Dieu] ne nous a-t-il pas formés dans la matrice?…
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16 Si j’ai refusé aux misérables leur désir, si j’ai fait défaillir les yeux de la veuve;
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17 Si j’ai mangé seul mon morceau, et que l’orphelin n’en ait pas mangé; –
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18 Car dès ma jeunesse il m’a honoré comme un père, et dès le ventre de ma mère j’ai soutenu la [veuve]; …
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
19 Si j’ai vu quelqu’un périr faute de vêtement, et le pauvre manquer de couverture;
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20 Si ses reins ne m’ont pas béni, et qu’il ne se soit pas réchauffé avec la toison de mes agneaux;
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21 Si j’ai secoué ma main contre un orphelin, parce que je voyais mon appui dans la porte:
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22 Que mon épaule se démette de sa jointure, et que mon bras cassé se détache de l’os!
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23 Car la calamité de la part de Dieu m’était une frayeur, et devant sa grandeur je ne pouvais rien…
Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
24 Si j’ai mis ma confiance dans l’or, si j’ai dit à l’or fin: C’est à toi que je me fie;
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25 Si je me suis réjoui de ce que mes biens étaient grands, et de ce que ma main avait beaucoup acquis;
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26 Si j’ai vu le soleil quand il brillait, et la lune quand elle marchait dans sa splendeur,
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27 Et que mon cœur ait été séduit en secret, et que ma bouche ait embrassé ma main, –
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28 Cela aussi serait une iniquité punissable par le juge, car j’aurais renié le Dieu qui est en haut; …
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29 Si je me suis réjoui dans la calamité de celui qui me haïssait, si j’ai été ému de joie lorsque le malheur l’a trouvé; –
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30 Même je n’ai pas permis à ma bouche de pécher, de demander sa vie par une exécration; …
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
31 Si les gens de ma tente n’ont pas dit: Qui trouvera quelqu’un qui n’ait pas été rassasié de la chair de ses bêtes? –
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
32 L’étranger ne passait pas la nuit dehors, j’ouvrais ma porte sur le chemin; …
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
33 Si j’ai couvert ma transgression comme Adam, en cachant mon iniquité dans mon sein,
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
34 Parce que je craignais la grande multitude, et que le mépris des familles me faisait peur, et que je sois resté dans le silence et ne sois pas sorti de ma porte…
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
35 Oh! si j’avais quelqu’un pour m’écouter! Voici ma signature. Que le Tout-puissant me réponde, et que ma partie adverse fasse un écrit!
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36 Ne le porterais-je pas sur mon épaule? Ne le lierais-je pas sur moi comme une couronne?
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37 Je lui déclarerais le nombre de mes pas; comme un prince je m’approcherais de lui…
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38 Si ma terre crie contre moi, et que ses sillons pleurent ensemble,
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39 Si j’en ai mangé le revenu sans argent, et que j’aie tourmenté à mort l’âme de ses possesseurs,
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40 Que les épines croissent au lieu de froment, et l’ivraie au lieu d’orge! Les paroles de Job sont finies.
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
