Job 30
1 Et maintenant, ceux qui sont plus jeunes que moi se moquent de moi, ceux dont j’aurais dédaigné de mettre les pères avec les chiens de mon troupeau.
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2 Même à quoi m’aurait servi la force de leurs mains? La vigueur a péri pour eux.
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3 Desséchés par la disette et la faim, ils s’enfuient dans les lieux arides, dès longtemps désolés et déserts;
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4 Ils cueillent le pourpier de mer parmi les broussailles, et, pour leur pain, la racine des genêts.
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5 Ils sont chassés du milieu [des hommes], (on crie après eux comme après un voleur, )
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
6 Pour demeurer dans des gorges affreuses, dans les trous de la terre et des rochers;
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7 Ils hurlent parmi les broussailles, ils se rassemblent sous les ronces:
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 Fils d’insensés, et fils de gens sans nom, ils sont chassés du pays.
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9 Et maintenant, je suis leur chanson et je suis le sujet de leur entretien.
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10 Ils m’ont en horreur, ils se tiennent loin de moi, et n’épargnent pas à ma face les crachats;
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
11 Car Il a délié ma corde et m’a affligé: ils ont jeté loin [tout] frein devant moi.
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
12 Cette jeune engeance se lève à ma droite; ils poussent mes pieds et préparent contre moi leur chemin pernicieux;
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13 Ils détruisent mon sentier, ils contribuent à ma calamité, sans que personne leur vienne en aide;
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14 Ils viennent comme par une large brèche, ils se précipitent au milieu du fracas.
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
15 Des terreurs m’assaillent, elles poursuivent ma gloire comme le vent, et mon état de sûreté est passé comme une nuée.
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
16 Et maintenant, mon âme se répand en moi: les jours d’affliction m’ont saisi.
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17 La nuit perce mes os [et les détache] de dessus moi, et ceux qui me rongent ne dorment pas;
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18 Par leur grande force ils deviennent mon vêtement; ils me serrent comme le collet de ma tunique.
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19 Il m’a jeté dans la boue, et je suis devenu comme la poussière et la cendre.
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20 Je crie à toi, et tu ne me réponds pas; je me tiens là, et tu me regardes!
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
21 Tu t’es changé pour moi en [ennemi] cruel; tu me poursuis avec la force de ta main.
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22 Tu m’enlèves sur le vent, tu fais qu’il m’emporte, et tu dissous ma substance.
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23 Car je sais que tu m’amènes à la mort, la maison de rassemblement de tous les vivants.
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
24 Toutefois, dans sa ruine, n’étend-il pas la main, et, dans sa calamité, ne jette-t-il pas un cri [de détresse]?
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
25 N’ai-je pas pleuré sur celui pour qui les temps étaient durs, et mon âme n’a-t-elle pas été attristée pour le pauvre?
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26 Car j’attendais le bien, et le mal est arrivé; je comptais sur la lumière, et l’obscurité est venue.
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27 Mes entrailles bouillonnent et ne cessent pas; les jours d’affliction sont venus sur moi.
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28 Je marche tout noirci, mais non par le soleil; je me lève dans l’assemblée, je crie;
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
29 Je suis devenu le frère des chacals et le compagnon des autruches.
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30 Ma peau devient noire [et se détache] de dessus moi, et mes os sont brûlés par la sécheresse;
Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
31 Et ma harpe est changée en deuil, et mon chalumeau est devenu la voix des pleureurs.
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
