Job 3
1 Après cela, Job ouvrit sa bouche et maudit son jour.
Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
2 Et Job prit la parole et dit:
És szóla Jób, és monda:
3 Périsse le jour auquel je naquis, et la nuit qui dit: Un homme a été conçu!
Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
4 Ce jour-là, qu’il soit ténèbres; que Dieu ne s’en enquière pas d’en haut, et que la lumière ne resplendisse pas sur lui!
Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
5 Que les ténèbres et l’ombre de la mort le réclament; que les nuées demeurent sur lui; que ce qui assombrit les jours le terrifie!
Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
6 Cette nuit-là, que l’obscurité s’en empare; qu’elle ne se réjouisse point parmi les jours de l’année, qu’elle n’entre pas dans le nombre des mois!
Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
7 Voici, que cette nuit-là soit stérile; que les cris de joie n’y entrent pas!
Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
8 Que ceux qui maudissent le jour la maudissent, ceux qui sont prêts à réveiller Léviathan!
Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
9 Que les étoiles de son crépuscule soient obscurcies; qu’elle attende la lumière, et qu’il n’y en ait point, et qu’elle ne voie pas les cils de l’aurore!
Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
10 Parce qu’elle n’a pas fermé les portes du sein qui m’a porté, et n’a pas caché la misère de devant mes yeux.
Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
11 Pourquoi ne suis-je pas mort dès la matrice, n’ai-je pas expiré quand je sortis du ventre?
Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
12 Pourquoi les genoux m’ont-ils rencontré, et pourquoi les mamelles, pour les téter?
Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
13 Car maintenant je serais couché et je serais tranquille, je dormirais: alors j’aurais du repos,
Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
14 Avec les rois et les conseillers de la terre qui se bâtissent des solitudes,
Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
15 Ou avec les princes qui ont de l’or, qui ont rempli d’argent leurs maisons;
Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
16 Ou, comme un avorton caché, je n’aurais pas été, – comme les petits enfants qui n’ont pas vu la lumière.
Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
17 Là, les méchants ont cessé leur tumulte, et là ceux dont les forces sont épuisées par la fatigue sont en repos;
Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
18 Les prisonniers demeurent ensemble tranquilles, ils n’entendent pas la voix de l’exacteur;
A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
19 Là sont le petit et le grand, et le serviteur libéré de son maître.
Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
20 Pourquoi la lumière est-elle donnée au misérable, et la vie à ceux qui ont l’amertume dans l’âme,
Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
21 À ceux qui attendent la mort, et elle n’est pas là, – qui la cherchent plus que des trésors cachés,
A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22 Qui se réjouissent jusqu’aux transports [et] sont dans l’allégresse, parce qu’ils ont trouvé le sépulcre, –
A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
23 À l’homme de qui le chemin est caché et que Dieu a enfermé de toutes parts?
A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
24 Car mon gémissement vient avant mon pain, et mes rugissements débordent comme des eaux.
Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
25 Car j’ai eu une crainte, et elle est venue sur moi, et ce que j’appréhendais m’est arrivé.
Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
26 Je n’étais pas en sécurité, et je n’étais pas tranquille ni en repos, et le trouble est venu.
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
