Job 29
1 Et Job reprit son discours sentencieux et dit:
Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
2 Oh! que ne suis-je comme aux mois d’autrefois, comme aux jours où Dieu me gardait;
Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
3 Quand sa clarté luisait sur ma tête, et que dans les ténèbres je marchais à sa lumière;
Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
4 Comme j’étais aux jours de mon automne, quand le conseil secret de Dieu présidait sur ma tente;
A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
5 Quand le Tout-puissant était encore avec moi, [et] que mes jeunes gens m’entouraient;
Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
6 Quand je lavais mes pas dans le caillé, et que le rocher versait auprès de moi des ruisseaux d’huile! –
Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
7 Quand je sortais [pour aller] à la porte par la ville, quand je préparais mon siège sur la place:
Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
8 Les jeunes gens me voyaient et se cachaient, et les vieillards se levaient [et] se tenaient debout;
Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
9 Les princes s’abstenaient de parler et mettaient la main sur leur bouche,
A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
10 La voix des nobles s’éteignait, et leur langue se collait à leur palais.
A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
11 Quand l’oreille m’entendait, elle m’appelait bienheureux; quand l’œil me voyait, il me rendait témoignage;
Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
12 Car je délivrais le malheureux qui implorait du secours, et l’orphelin qui était sans aide.
Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
13 La bénédiction de celui qui périssait venait sur moi, et je faisais chanter de joie le cœur de la veuve.
A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
14 Je me vêtais de la justice, et elle me revêtait; ma droiture m’était comme un manteau et un turban.
Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
15 J’étais, moi, les yeux de l’aveugle et les pieds du boiteux;
A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
16 J’étais un père pour les pauvres, et j’examinais la cause de celui qui m’était inconnu;
A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
17 Et je brisais la mâchoire de l’inique, et d’entre ses dents j’arrachais la proie.
Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
18 Et je disais: J’expirerai dans mon nid, et mes jours seront nombreux comme le sable;
Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
19 Ma racine sera ouverte aux eaux, et la rosée séjournera sur ma branche;
Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
20 Ma gloire [restera] toujours nouvelle avec moi, et mon arc rajeunira dans ma main.
Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
21 On m’écoutait et on attendait, et on se taisait pour [avoir] mon conseil;
Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
22 Après que j’avais parlé on ne répliquait pas, et mon discours distillait sur eux;
Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
23 Et on m’attendait comme la pluie, et on ouvrait la bouche [comme] pour la pluie de la dernière saison.
Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
24 Si je leur souriais, ils ne le croyaient pas, et ils ne troublaient pas la sérénité de ma face.
Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
25 Je choisissais pour eux le chemin et je m’asseyais à leur tête, et je demeurais comme un roi au milieu d’une troupe, comme quelqu’un qui console les affligés.
Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
