Job 29
1 Et Job reprit son discours sentencieux et dit:
És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:
2 Oh! que ne suis-je comme aux mois d’autrefois, comme aux jours où Dieu me gardait;
Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;
3 Quand sa clarté luisait sur ma tête, et que dans les ténèbres je marchais à sa lumière;
mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!
4 Comme j’étais aux jours de mon automne, quand le conseil secret de Dieu présidait sur ma tente;
Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;
5 Quand le Tout-puissant était encore avec moi, [et] que mes jeunes gens m’entouraient;
midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;
6 Quand je lavais mes pas dans le caillé, et que le rocher versait auprès de moi des ruisseaux d’huile! –
midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.
7 Quand je sortais [pour aller] à la porte par la ville, quand je préparais mon siège sur la place:
Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:
8 Les jeunes gens me voyaient et se cachaient, et les vieillards se levaient [et] se tenaient debout;
megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;
9 Les princes s’abstenaient de parler et mettaient la main sur leur bouche,
vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;
10 La voix des nobles s’éteignait, et leur langue se collait à leur palais.
előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.
11 Quand l’oreille m’entendait, elle m’appelait bienheureux; quand l’œil me voyait, il me rendait témoignage;
Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.
12 Car je délivrais le malheureux qui implorait du secours, et l’orphelin qui était sans aide.
Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.
13 La bénédiction de celui qui périssait venait sur moi, et je faisais chanter de joie le cœur de la veuve.
Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.
14 Je me vêtais de la justice, et elle me revêtait; ma droiture m’était comme un manteau et un turban.
Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.
15 J’étais, moi, les yeux de l’aveugle et les pieds du boiteux;
Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;
16 J’étais un père pour les pauvres, et j’examinais la cause de celui qui m’était inconnu;
apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.
17 Et je brisais la mâchoire de l’inique, et d’entre ses dents j’arrachais la proie.
Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.
18 Et je disais: J’expirerai dans mon nid, et mes jours seront nombreux comme le sable;
Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;
19 Ma racine sera ouverte aux eaux, et la rosée séjournera sur ma branche;
gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;
20 Ma gloire [restera] toujours nouvelle avec moi, et mon arc rajeunira dans ma main.
dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.
21 On m’écoutait et on attendait, et on se taisait pour [avoir] mon conseil;
Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.
22 Après que j’avais parlé on ne répliquait pas, et mon discours distillait sur eux;
Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;
23 Et on m’attendait comme la pluie, et on ouvrait la bouche [comme] pour la pluie de la dernière saison.
s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.
24 Si je leur souriais, ils ne le croyaient pas, et ils ne troublaient pas la sérénité de ma face.
Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.
25 Je choisissais pour eux le chemin et je m’asseyais à leur tête, et je demeurais comme un roi au milieu d’une troupe, comme quelqu’un qui console les affligés.
Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.
