Job 26
1 Et Job répondit et dit:
Felelt Jób és mondta:
2 Comme tu as aidé celui qui n’avait pas de puissance! Comme tu as délivré le bras qui était sans force!
Mint gyámolítottad a tehetetlent, segítetted az erőtlennek karját!
3 Quel conseil tu as donné à celui qui n’avait pas de sagesse! et quelle abondance d’intelligence tu as montrée!
Mit tanácsoltál a bölcsességtelennek s valódi tudást bőven ismertettél!
4 Pour qui as-tu prononcé des paroles, et de qui est le souffle qui est sorti de toi?
Kinek adtál tudtul szavakat s kinek szelleme fakadt belőled?
5 Les trépassés tremblent au-dessous des eaux et de ceux qui les habitent.
Az árnyak megreszketnek alul a vizeken és lakóikon.
Meztelen az alvilág ő előtte s takarója az enyészet neki. (Sheol h7585)
7 Il étend le nord sur le vide, il suspend la terre sur le néant.
Kiterjeszti az Északot az űr fölé, lebegteti a földet a semmiségen;
8 Il serre les eaux dans ses nuages, et la nuée ne se fend pas sous elles;
beköti a vizet felhőibe, s nem hasad meg felleg alatta;
9 Il couvre la face de son trône et étend ses nuées par-dessus.
befogja a trón felszínét, kiterítette reá fellegét.
10 Il a tracé un cercle fixe sur la face des eaux, jusqu’à la limite extrême où la lumière confine aux ténèbres.
Határt vont a vizek színén odáig, hol vége van a világosságnak a sötétség mellett.
11 Les colonnes des cieux branlent et s’étonnent à sa menace.
Az ég oszlopai megrázkódnak s elámulnak dorgálásától.
12 Il soulève la mer par sa puissance, et, par son intelligence, il brise Rahab.
Erejével felkavarta a tengert s értelmével összezúzta, Ráhábot.
13 Par son Esprit le ciel est beau; sa main a formé le serpent fuyard.
Fuvallata által derültté válik az ég, átszúrta keze a futó kígyót.
14 Voici, ces choses sont les bords de ses voies, et combien faible est le murmure que nous en avons entendu! Et le tonnerre de sa force, qui peut le comprendre?
Lám, ezek útjainak szélei, mily csekély nesz az, a mit róla hallunk, de hatalmának dörgését ki foghatja föl!
