Job 19
1 Et Job répondit et dit:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Jusques à quand affligerez-vous mon âme, et m’accablerez-vous de paroles?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 Voilà dix fois que vous m’avez outragé, vous n’avez pas honte de m’étourdir.
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 Mais si vraiment j’ai erré, mon erreur demeure avec moi.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 Si réellement vous voulez vous élever contre moi et faire valoir mon opprobre contre moi,
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 Sachez donc que c’est Dieu qui me renverse et qui m’entoure de son filet.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 Voici, je crie à la violence, et je ne suis pas exaucé; je pousse des cris, et il n’y a pas de jugement.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 Il a fermé mon chemin et je ne puis passer, et il a mis des ténèbres sur mes sentiers;
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 Il m’a dépouillé de ma gloire et a ôté la couronne de dessus ma tête;
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 Il m’a détruit de tous côtés, et je m’en vais; il a arraché mon espérance comme un arbre.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 Il a allumé contre moi sa colère, et il m’a tenu pour l’un de ses ennemis.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 Ses troupes sont venues ensemble, et elles ont dressé en chaussée leur chemin contre moi et se sont campées autour de ma tente.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 Il a éloigné de moi mes frères, et ceux de ma connaissance me sont devenus entièrement étrangers;
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 Mes proches m’ont délaissé, et ceux que je connaissais m’ont oublié.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 Ceux qui séjournent dans ma maison et mes servantes me tiennent pour un étranger; je suis à leurs yeux comme un homme du dehors.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 J’ai appelé mon serviteur, et il n’a pas répondu; de ma bouche je l’ai supplié.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 Mon haleine est étrangère à ma femme, et ma supplication, aux fils du sein de ma mère.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Même les petits enfants me méprisent; je me lève, et ils parlent contre moi.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 Tous les hommes de mon intimité m’ont en horreur, et ceux que j’aimais se sont tournés contre moi.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 Mes os s’attachent à ma peau et à ma chair, et j’ai échappé avec la peau de mes dents!
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Ayez pitié de moi, ayez pitié de moi, vous mes amis! car la main de Dieu m’a atteint.
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Pourquoi, comme Dieu, me poursuivez-vous et n’êtes-vous pas rassasiés de ma chair?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 Oh! si seulement mes paroles étaient écrites! si seulement elles étaient inscrites dans un livre,
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 Avec un style de fer et du plomb, et gravées dans le roc pour toujours!
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 Et moi, je sais que mon rédempteur est vivant, et que, le dernier, il sera debout sur la terre;
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 Et après ma peau, ceci sera détruit, et de ma chair je verrai Dieu,
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 Que je verrai, moi, pour moi-même; et mes yeux [le] verront, et non un autre: – mes reins se consument dans mon sein.
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 Si vous dites: Comment le poursuivrons-nous? et que la racine de la chose se trouve en moi,
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 Tremblez pour vous-mêmes devant l’épée! car l’épée est l’instrument de la fureur contre les iniquités; afin que vous sachiez qu’il y a un jugement!
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
