Job 19
1 Et Job répondit et dit:
Felelt Jób és mondta:
2 Jusques à quand affligerez-vous mon âme, et m’accablerez-vous de paroles?
Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
3 Voilà dix fois que vous m’avez outragé, vous n’avez pas honte de m’étourdir.
Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
4 Mais si vraiment j’ai erré, mon erreur demeure avec moi.
De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
5 Si réellement vous voulez vous élever contre moi et faire valoir mon opprobre contre moi,
Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
6 Sachez donc que c’est Dieu qui me renverse et qui m’entoure de son filet.
tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
7 Voici, je crie à la violence, et je ne suis pas exaucé; je pousse des cris, et il n’y a pas de jugement.
Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
8 Il a fermé mon chemin et je ne puis passer, et il a mis des ténèbres sur mes sentiers;
Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
9 Il m’a dépouillé de ma gloire et a ôté la couronne de dessus ma tête;
Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
10 Il m’a détruit de tous côtés, et je m’en vais; il a arraché mon espérance comme un arbre.
Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
11 Il a allumé contre moi sa colère, et il m’a tenu pour l’un de ses ennemis.
Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
12 Ses troupes sont venues ensemble, et elles ont dressé en chaussée leur chemin contre moi et se sont campées autour de ma tente.
Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
13 Il a éloigné de moi mes frères, et ceux de ma connaissance me sont devenus entièrement étrangers;
Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
14 Mes proches m’ont délaissé, et ceux que je connaissais m’ont oublié.
Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
15 Ceux qui séjournent dans ma maison et mes servantes me tiennent pour un étranger; je suis à leurs yeux comme un homme du dehors.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
16 J’ai appelé mon serviteur, et il n’a pas répondu; de ma bouche je l’ai supplié.
Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
17 Mon haleine est étrangère à ma femme, et ma supplication, aux fils du sein de ma mère.
Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
18 Même les petits enfants me méprisent; je me lève, et ils parlent contre moi.
Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
19 Tous les hommes de mon intimité m’ont en horreur, et ceux que j’aimais se sont tournés contre moi.
Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
20 Mes os s’attachent à ma peau et à ma chair, et j’ai échappé avec la peau de mes dents!
Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
21 Ayez pitié de moi, ayez pitié de moi, vous mes amis! car la main de Dieu m’a atteint.
Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
22 Pourquoi, comme Dieu, me poursuivez-vous et n’êtes-vous pas rassasiés de ma chair?
Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
23 Oh! si seulement mes paroles étaient écrites! si seulement elles étaient inscrites dans un livre,
Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
24 Avec un style de fer et du plomb, et gravées dans le roc pour toujours!
vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
25 Et moi, je sais que mon rédempteur est vivant, et que, le dernier, il sera debout sur la terre;
De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
26 Et après ma peau, ceci sera détruit, et de ma chair je verrai Dieu,
S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
27 Que je verrai, moi, pour moi-même; et mes yeux [le] verront, et non un autre: – mes reins se consument dans mon sein.
A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
28 Si vous dites: Comment le poursuivrons-nous? et que la racine de la chose se trouve en moi,
Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
29 Tremblez pour vous-mêmes devant l’épée! car l’épée est l’instrument de la fureur contre les iniquités; afin que vous sachiez qu’il y a un jugement!
rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
