Job 16
1 Et Job répondit et dit:
Felele pedig Jób, és monda:
2 J’ai entendu bien des choses comme celles-là; vous êtes tous des consolateurs fâcheux.
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 Y aura-t-il une fin à [ces] paroles de vent? Qu’est-ce qui t’irrite, que tu répondes?
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
4 Moi aussi, je pourrais parler comme vous; si votre âme était à la place de mon âme, je pourrais entasser des paroles contre vous et secouer ma tête contre vous!
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5 [Mais] je vous fortifierais de ma bouche, et la consolation de mes lèvres allégerait [vos douleurs].
Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6 Si je parle, ma douleur n’est pas allégée; et si je me tais, s’éloignera-t-elle de moi?
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7 Mais maintenant, il m’a fatigué…: tu as dévasté toute ma famille;
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8 Tu m’as étreint, c’est un témoignage, et ma maigreur se lève contre moi, elle dépose, à ma face, contre moi.
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9 Sa colère me déchire et me poursuit; il grince des dents contre moi; [comme] mon adversaire, il aiguise contre moi ses yeux.
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10 Ils ouvrent contre moi leur bouche, ils me frappent les joues avec mépris; ils s’attroupent contre moi.
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11 Dieu m’a livré à l’inique, et m’a jeté entre les mains des méchants.
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12 J’étais en paix, et il m’a brisé; il m’a saisi par la nuque et m’a broyé, et m’a dressé pour lui servir de but.
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
13 Ses archers m’ont environné; il me perce les reins et ne m’épargne pas; il répand mon fiel sur la terre.
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14 Il fait brèche en moi, brèche sur brèche; il court sur moi comme un homme fort.
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 J’ai cousu un sac sur ma peau, et j’ai dégradé ma corne dans la poussière.
Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16 Mon visage est enflammé à force de pleurer, et sur mes paupières est l’ombre de la mort,
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17 Quoiqu’il n’y ait pas de violence dans mes mains, et que ma prière soit pure.
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18 Ô terre, ne recouvre pas mon sang, et qu’il n’y ait pas de place pour mon cri!
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19 Maintenant aussi, voici, mon témoin est dans les cieux, et celui qui témoigne pour moi est dans les lieux élevés.
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20 Mes amis se moquent de moi… vers Dieu pleurent mes yeux.
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21 Que n’y a-t-il un arbitre pour l’homme auprès de Dieu, et pour un fils d’homme vis-à-vis de son ami!
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22 Car les années s’écoulent dont on peut compter le nombre, et je m’en vais dans le chemin [d’où] je ne reviendrai pas.
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
