Job 16
1 Et Job répondit et dit:
Felelt Jób és mondta:
2 J’ai entendu bien des choses comme celles-là; vous êtes tous des consolateurs fâcheux.
Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
3 Y aura-t-il une fin à [ces] paroles de vent? Qu’est-ce qui t’irrite, que tu répondes?
Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
4 Moi aussi, je pourrais parler comme vous; si votre âme était à la place de mon âme, je pourrais entasser des paroles contre vous et secouer ma tête contre vous!
Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
5 [Mais] je vous fortifierais de ma bouche, et la consolation de mes lèvres allégerait [vos douleurs].
Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
6 Si je parle, ma douleur n’est pas allégée; et si je me tais, s’éloignera-t-elle de moi?
Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
7 Mais maintenant, il m’a fatigué…: tu as dévasté toute ma famille;
Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
8 Tu m’as étreint, c’est un témoignage, et ma maigreur se lève contre moi, elle dépose, à ma face, contre moi.
Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
9 Sa colère me déchire et me poursuit; il grince des dents contre moi; [comme] mon adversaire, il aiguise contre moi ses yeux.
Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
10 Ils ouvrent contre moi leur bouche, ils me frappent les joues avec mépris; ils s’attroupent contre moi.
Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
11 Dieu m’a livré à l’inique, et m’a jeté entre les mains des méchants.
Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
12 J’étais en paix, et il m’a brisé; il m’a saisi par la nuque et m’a broyé, et m’a dressé pour lui servir de but.
Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
13 Ses archers m’ont environné; il me perce les reins et ne m’épargne pas; il répand mon fiel sur la terre.
Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
14 Il fait brèche en moi, brèche sur brèche; il court sur moi comme un homme fort.
Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
15 J’ai cousu un sac sur ma peau, et j’ai dégradé ma corne dans la poussière.
Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
16 Mon visage est enflammé à force de pleurer, et sur mes paupières est l’ombre de la mort,
Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
17 Quoiqu’il n’y ait pas de violence dans mes mains, et que ma prière soit pure.
bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
18 Ô terre, ne recouvre pas mon sang, et qu’il n’y ait pas de place pour mon cri!
Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
19 Maintenant aussi, voici, mon témoin est dans les cieux, et celui qui témoigne pour moi est dans les lieux élevés.
Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
20 Mes amis se moquent de moi… vers Dieu pleurent mes yeux.
Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
21 Que n’y a-t-il un arbitre pour l’homme auprès de Dieu, et pour un fils d’homme vis-à-vis de son ami!
hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
22 Car les années s’écoulent dont on peut compter le nombre, et je m’en vais dans le chemin [d’où] je ne reviendrai pas.
Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
