Job 14
1 L’homme né de femme est de peu de jours et rassasié de trouble;
az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
2 Il sort comme une fleur, et il est fauché; il s’enfuit comme une ombre, et il ne dure pas.
Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
3 Pourtant, sur lui tu ouvres tes yeux, et tu me fais venir en jugement avec toi!
Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
4 Qui est-ce qui tirera de l’impur un [homme] pur? Pas un!
Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
5 Si ses jours sont déterminés, si le nombre de ses mois est par-devers toi, si tu lui as posé ses limites, qu’il ne doit pas dépasser,
Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
6 Détourne de lui ton regard, et il aura du repos, jusqu’à ce que, comme un mercenaire, il achève sa journée;
tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
7 Car il y a de l’espoir pour un arbre: s’il est coupé, il repoussera encore, et ses rejetons ne cesseront pas.
Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
8 Si sa racine vieillit dans la terre, et si son tronc meurt dans la poussière,
Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
9 À l’odeur de l’eau il poussera, et il fera des branches comme un jeune plant;
víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
10 Mais l’homme meurt et gît là; l’homme expire, et où est-il?
De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
11 Les eaux s’en vont du lac; et la rivière tarit et sèche:
Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
12 Ainsi l’homme se couche et ne se relève pas: jusqu’à ce qu’il n’y ait plus de cieux, ils ne s’éveillent pas, et ils ne se réveillent pas de leur sommeil.
az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
13 Oh! si tu voulais me cacher dans le shéol, me tenir caché jusqu’à ce que ta colère se détourne, me fixer un temps arrêté, et puis te souvenir de moi, – (Sheol h7585)
Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)
14 (Si un homme meurt, revivra-t-il?) tous les jours de ma détresse, j’attendrais jusqu’à ce que mon état vienne à changer:
Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
15 Tu appellerais, et moi je te répondrais; ton désir serait tourné vers l’œuvre de tes mains;
Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
16 Car maintenant tu comptes mes pas: ne veilles-tu pas sur mon péché?
Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
17 Ma transgression est scellée dans un sac, et [dans tes pensées] tu ajoutes à mon iniquité.
Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
18 Mais une montagne qui s’éboule est réduite en poussière, et le rocher est transporté de son lieu;
Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
19 Les eaux usent les pierres, leur débordement emporte la poussière de la terre: ainsi tu fais périr l’espoir de l’homme.
köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
20 Tu le domines pour toujours, et il s’en va; tu changes sa face, et tu le renvoies.
Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
21 Ses fils sont honorés, et il ne le sait pas; ils sont abaissés, et il ne s’en aperçoit pas.
Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
22 Sa chair ne souffre que pour lui-même, et son âme ne mène deuil que sur lui-même.
csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.
