2 Samuel 22
1 Et David adressa à l’Éternel les paroles de ce cantique, le jour où l’Éternel l’eut délivré de la main de tous ses ennemis et de la main de Saül.
Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
2 Et il dit: L’Éternel est mon rocher et mon lieu fort, et celui qui me délivre.
És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
3 Dieu est mon rocher, je me confierai en lui, mon bouclier et la corne de mon salut, ma haute retraite et mon refuge. Mon Sauveur, tu me sauveras de la violence!
Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
4 Je crierai à l’Éternel, qui est digne d’être loué, et je serai sauvé de mes ennemis.
Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
5 Car les vagues de la mort m’ont environné, les torrents de Bélial m’ont fait peur;
Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám. (Sheol h7585)
7 Dans ma détresse, j’ai invoqué l’Éternel, et j’ai appelé mon Dieu, et, de son temple, il a entendu ma voix, et mon cri est [parvenu] à ses oreilles.
Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
8 Alors la terre fut ébranlée et trembla; les fondements des cieux furent secoués et furent ébranlés, parce qu’il était irrité.
Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
9 Une fumée montait de ses narines, et un feu sortant de sa bouche dévorait; des charbons en jaillissaient embrasés.
Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
10 Et il abaissa les cieux, et descendit; et il y avait une obscurité profonde sous ses pieds.
Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
11 Et il était monté sur un chérubin, et volait, et il parut sur les ailes du vent.
A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
12 Et il mit autour de lui les ténèbres pour tente, des amas d’eaux, d’épaisses nuées de l’air.
Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
13 De la splendeur qui était devant lui jaillissaient, embrasés, des charbons de feu.
Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
14 L’Éternel tonna des cieux, et le Très-haut fit retentir sa voix.
És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
15 Et il tira des flèches et dispersa [mes ennemis]; [il lança] l’éclair, et les mit en déroute.
Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
16 Alors les lits de la mer parurent, les fondements du monde furent mis à découvert, quand l’Éternel les tançait par le souffle du vent de ses narines.
És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
17 D’en haut, il étendit [sa main], il me prit, il me tira des grandes eaux;
Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
18 Il me délivra de mon puissant ennemi, de ceux qui me haïssaient; car ils étaient plus forts que moi.
Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
19 Ils m’avaient surpris au jour de ma calamité, mais l’Éternel fut mon appui.
Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
20 Et il me fit sortir au large, il me délivra, parce qu’il prenait son plaisir en moi.
Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
21 L’Éternel m’a récompensé selon ma justice, il m’a rendu selon la pureté de mes mains;
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
22 Car j’ai gardé les voies de l’Éternel, et je ne me suis point méchamment détourné de mon Dieu;
Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
23 Car toutes ses ordonnances ont été devant moi; et de ses statuts, je ne me suis pas écarté;
Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
24 Et j’ai été parfait envers lui, et je me suis gardé de mon iniquité.
Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
25 Et l’Éternel m’a rendu selon ma justice, selon ma pureté devant ses yeux.
Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
26 Avec celui qui use de grâce, tu uses de grâce; avec l’homme parfait, tu te montres parfait;
Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
27 Avec celui qui est pur, tu te montres pur; et avec le pervers, tu es roide.
A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
28 Et tu sauveras le peuple affligé, et tes yeux sont sur les hautains, [et] tu les abaisses.
Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
29 Car toi, Éternel! tu es ma lampe; et l’Éternel fait resplendir mes ténèbres.
Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
30 Car, par toi, je courrai au travers d’une troupe; par mon Dieu, je franchirai une muraille.
Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
31 Quant à Dieu, sa voie est parfaite; la parole de l’Éternel est affinée; il est un bouclier à tous ceux qui se confient en lui.
Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
32 Car qui est Dieu, hormis l’Éternel? et qui est un rocher, hormis notre Dieu?
Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
33 Dieu est ma puissante forteresse, et il aplanit parfaitement ma voie.
Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
34 Il rend mes pieds pareils à ceux des biches, et me fait tenir debout sur mes lieux élevés.
Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
35 Il enseigne mes mains à combattre; et mes bras bandent un arc d’airain.
Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
36 Et tu m’as donné le bouclier de ton salut, et ta débonnaireté m’a agrandi.
Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
37 Tu as mis au large mes pas sous moi, et les chevilles de mes pieds n’ont pas chancelé.
Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
38 J’ai poursuivi mes ennemis, et je les ai détruits; et je ne m’en suis pas retourné que je ne les aie consumés.
Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
39 Et je les ai consumés, je les ai transpercés, et ils ne se sont pas relevés, mais ils sont tombés sous mes pieds.
Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
40 Et tu m’as ceint de force pour le combat; tu as courbé sous moi ceux qui s’élevaient contre moi.
Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
41 Et tu as fait que mes ennemis m’ont tourné le dos; et ceux qui me haïssaient, je les ai détruits.
Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
42 Ils regardaient, et il n’y avait point de sauveur; [ils regardaient] vers l’Éternel, et il ne leur a pas répondu.
Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
43 Et je les ai brisés menu comme la poussière de la terre; comme la boue des rues, je les ai écrasés, je les ai foulés.
Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
44 Et tu m’as délivré des débats de mon peuple; tu m’as gardé pour être le chef des nations; un peuple que je ne connaissais pas me servira.
Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
45 Les fils de l’étranger se sont soumis à moi en dissimulant; dès qu’ils ont entendu de leur oreille, ils m’ont obéi.
Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
46 Les fils de l’étranger ont dépéri, et ils sont sortis en tremblant de leurs lieux cachés.
Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
47 L’Éternel est vivant; et que mon Rocher soit béni! Et que Dieu, le rocher de mon salut, soit exalté,
Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
48 Le Dieu qui m’a donné des vengeances, et qui a amené les peuples sous moi,
Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
49 Et qui m’a fait sortir du milieu de mes ennemis. Tu m’as élevé au-dessus de ceux qui s’élèvent contre moi, tu m’as délivré de l’homme violent.
Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
50 C’est pourquoi, Éternel! je te célébrerai parmi les nations, et je chanterai des cantiques à [la gloire de] ton nom.
Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
51 [C’est lui] qui a donné de grandes délivrances à son roi, et qui use de bonté envers son oint, envers David, et envers sa semence, à toujours.
Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!
