Psaumes 60

1 Au maître de chant. Sur le Lys du témoignage. Hymne de David, à enseigner. Lorsqu'il fit la guerre aux Syriens de Mésopotamie et aux Syriens de Soba, et que Joab revint et battit Edom dans la vallée du Sel, lui tuant douze mille hommes. O Dieu, tu nous as rejetés, tu nous as dispersés: tu étais irrité: rends-nous ta faveur!

Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!

2 Tu as ébranlé le pays, tu l'as déchiré: répare ses brèches, car il chancelle!

Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.

3 Tu as fait voir à ton peuple de rudes épreuves, tu nous as fait boire un vin de vertige.

A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.

4 Mais tu as donné à ceux qui te craignent une bannière, afin qu'elle s'élève à cause de ta vérité. — Séla.

Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. (Szela)

5 Afin que tes bien-aimés soient délivrés, sauve par ta droite, et exauce-moi.

Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!

6 Dieu a parlé dans sa sainteté: " Je tressaillirai de joie. J'aurai Sichem en partage, et je mesurerai la vallée de Succoth.

Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:

7 Galaad est à moi, à moi Manassé! Ephraïm est l'armure de ma tête, et Juda mon sceptre.

Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.

8 Moab est le bassin où je me lave; sur Edom je jette ma sandale; terre des Philistins, pousse des acclamations en mon honneur! "

Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!

9 Qui me mènera à la ville forte? Qui me conduira à Edom?

Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?

10 N'est-ce pas toi, ô Dieu, qui nous avais rejetés, ô Dieu, qui ne sortais plus avec nos armées?

Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?

11 Prête-nous ton secours contre l'oppresseur! Le secours de l'homme n'est que vanité.

Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.

12 Avec Dieu nous accomplirons des exploits; il écrasera nos ennemis.

Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.