Psaumes 39
1 Au maître de chant, à Idithun. Chant de David. Je disais: " Je veillerai sur mes voies, de peur de pécher par la langue; je mettrai un frein à ma bouche, tant que le méchant sera devant moi. "
Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.
2 Et je suis resté muet, dans le silence; je me suis tu, quoique privé de tout bien. Mais ma douleur s'est irritée,
Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
3 mon cœur s'est embrasé au-dedans de moi; dans mes réflexions un feu s'est allumé, et la parole est venue sur ma langue.
Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:
4 Fais-moi connaître, Yahweh, quel est le terme de ma vie; quelle est la mesure de mes jours; que je sache combien je suis périssable.
Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
5 Tu as donné à mes jours la largeur de la main, et ma vie est comme un rien devant toi. Oui, tout homme vivant n'est qu'un souffle. — Séla.
Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! (Szela)
6 Oui, l'homme passe comme une ombre; oui, c'est en vain qu'il s'agite; il amasse, et il ignore qui recueillera.
Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
7 Maintenant, que puis-je attendre, Seigneur? Mon espérance est en toi.
Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
8 Délivre-moi de toutes mes transgressions; ne me rends pas l'opprobre de l'insensé.
Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
9 Je me tais, je n'ouvre plus la bouche, car c'est toi qui agis.
Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
10 Détourne de moi tes coups; sous la rigueur de ta main, je succombe!
Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
11 Quand tu châties l'homme, en le punissant de son iniquité, tu détruis, comme fait la teigne, ce qu'il a de plus cher. Oui, tout homme n'est qu'un souffle. — Séla.
Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. (Szela)
12 Ecoute ma prière, Yahweh, prête l'oreille à mes cris, ne sois pas insensible à mes larmes! Car je suis un étranger chez toi, un voyageur, comme tous mes pères.
Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.
13 Détourne de moi le regard et laisse-moi respirer, avant que je m'en aille et que je ne sois plus!
Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!
