Lamentations 5
1 Souviens-toi, Yahweh, de ce qui nous est arrivé, regarde et vois notre opprobre.
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 Notre héritage a passé à des étrangers, nos maisons à des inconnus.
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 Nous sommes orphelins, sans père; nos mères sont comme des veuves.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 Nous buvons notre eau à prix d’argent, le bois ne nous vient que pour un salaire.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5 Nos persécuteurs nous pressent par derrière; nous sommes épuisés; plus de repos pour nous.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 Nous tendons la main vers l’Égypte, et vers l’Assyrie, pour nous rassasier de pain.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Nos pères ont péché, ils ne sont plus; et nous, nous portons leurs iniquités!
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Des esclaves dominent sur nous; personne ne nous délivre de leurs mains.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9 Nous acquérons notre pain au péril de notre vie; devant l’épée du désert.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10 Notre peau est brûlante comme un four, par suite des ardeurs de la faim.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 Ils ont déshonoré les femmes dans Sion, les vierges dans les villes de Juda.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12 Des chefs ont été pendus par leurs mains; la face des vieillards n’a pas été respectée.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 Des adolescents ont porté la meule; des enfants ont chancelé, chargés de bois.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 Les vieillards ont cessé d’aller à la porte; les jeunes gens, de jouer de leur lyre.
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 La joie de nos cœurs a cessé, nos danses sont changées en deuil.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 La couronne de notre tête est tombée; oui, malheur à nous, car nous avons péché!
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 Voici pourquoi notre cœur est malade, pourquoi nos yeux sont obscurcis:
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 c’est parce que la montagne de Sion est désolée, et que les chacals s’y promènent.
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 Toi, Yahweh, tu sièges éternellement; ton trône subsiste d’âge en âge!
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20 Pourquoi nous oublierais-tu à jamais, nous abandonnerais-tu pour de si longs jours?
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21 Fais-nous revenir à toi, Yahweh, et nous reviendrons; renouvelle nos jours comme autrefois.
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 Car nous aurais-tu entièrement rejetés, serais-tu irrité contre nous sans mesure?
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
