Job 4
1 Alors Éliphaz de Théman prit la parole et dit:
És felele a témáni Elifáz, és monda:
2 Si nous risquons un mot, peut-être en seras-tu affligé; mais qui pourrait retenir ses paroles?
Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
3 Voilà que tu en as instruit plusieurs, que tu as fortifié les mains débiles,
Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
4 que tes paroles ont relevé ceux qui chancelaient, que tu as raffermi les genoux vacillants!…
A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
5 Et maintenant que le malheur vient à toi, tu faiblis; maintenant qu’il t’atteint, tu perds courage!…
Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
6 Ta crainte de Dieu n’était-elle pas ton espoir? Ta confiance n’était-elle pas dans la pureté de ta vie?
Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
7 Cherche dans ton souvenir: quel est l’innocent qui a péri? En quel lieu du monde les justes ont-ils été exterminés?
Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
8 Pour moi, je l’ai vu, ceux qui labourent l’iniquité et qui sèment l’injustice, en moissonnent les fruits.
A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
9 Au souffle de Dieu ils périssent, ils sont consumés par le vent de sa colère.
Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
10 Le rugissement du lion et sa voix tonnante sont étouffés, et les dents du jeune lion sont brisées;
Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
11 le lion périt faute de proie, et les petits de la lionne se dispersent.
Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
12 Une parole est arrivée furtivement jusqu’à moi, et mon oreille en a saisi le léger murmure.
Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
13 Dans le vague des visions de la nuit, à l’heure où un sommeil profond pèse sur les mortels,
Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
14 une frayeur et un tremblement me saisirent, et agitèrent tous mes os.
Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
15 Un esprit passait devant moi… Les poils de ma chair se hérissèrent.
Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
16 Il se dressa, — je ne reconnus pas son visage, — comme un spectre sous mes yeux. Un grand silence, puis j’entendis une voix:
Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
17 L’homme sera-t-il juste vis-à-vis de Dieu? Un mortel sera-t-il pur en face de son Créateur?
Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
18 Voici qu’il ne se fie pas à ses serviteurs, et qu’il découvre des fautes dans ses anges:
Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
19 combien plus en ceux qui habitent des maisons de boue, qui ont leurs fondements dans la poussière, qui seront réduits en poudre, comme par la teigne!
Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
20 Du matin au soir ils sont exterminés, et sans que nul y prenne garde, ils périssent pour jamais.
Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
21 La corde de leur tente est coupée, ils meurent avant d’avoir connu la sagesse.
Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
