Job 37
1 À ce spectacle, mon cœur est tout tremblant, il bondit hors de sa place.
Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
2 Écoutez, écoutez le fracas de sa voix, le grondement qui sort de sa bouche!
Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
3 Il lui donne libre carrière sous l’immensité des cieux, et son éclair brille jusqu’aux extrémités de la terre.
az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
4 Puis éclate un rugissement, il tonne de sa voix majestueuse; il ne retient plus les éclairs, quand on entend sa voix;
Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
5 Dieu tonne de sa voix, d’une manière merveilleuse. Il fait de grandes choses que nous ne comprenons pas.
Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
6 Il dit à la neige: « Tombe sur la terre; » il commande aux ondées et aux pluies torrentielles.
Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
7 Il met un sceau sur la main de tous les hommes, afin que tout mortel reconnaisse son Créateur.
Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
8 Alors l’animal sauvage rentre dans son repaire, et demeure dans sa tanière.
S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
9 L’ouragan sort de ses retraites cachées, l’aquilon amène les frimas.
A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
10 Au souffle de Dieu se forme la glace, et la masse des eaux est emprisonnée.
Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
11 Il charge de vapeurs les nuages, il disperse ses nuées lumineuses.
Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
12 On les voit, selon ses décrets, errer en tous sens, pour exécuter tout ce qu’il leur commande, sur la face de la terre habitée.
S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
13 C’est tantôt pour le châtiment de sa terre, et tantôt en signe de faveur qu’il les envoie.
hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
14 Job, sois attentif à ces choses; arrête-toi, et considère les merveilles de Dieu.
Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
15 Sais-tu comment il les opère, et fait briller l’éclair dans la nue?
Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
16 Comprends-tu le balancement des nuages, les merveilles de celui dont la science est parfaite,
Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
17 toi dont les vêtements sont chauds, quand la terre se repose au souffle du midi?
Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
18 Peux-tu, comme lui, étendre les nuées, et les rendre solides comme un miroir d’airain?
Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
19 Fais-nous connaître ce que nous devons lui dire: nous ne saurions lui parler, ignorants que nous sommes.
Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
20 Ah! qu’on ne lui rapporte pas mes discours! Un homme a-t-il jamais dit qu’il désirait sa perte?
Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
21 On ne peut voir maintenant la lumière du soleil, qui luit derrière les nuages; qu’un vent passe, il les dissipe.
Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
22 L’or vient du septentrion; mais Dieu, que sa majesté est redoutable!
Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
23 Le Tout-Puissant, nous ne pouvons l’atteindre: il est grand en force, et en droit, et en justice, il ne répond à personne!
A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
24 Que les hommes donc le révèrent! Il ne regarde pas ceux qui se croient sages.
Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.
