Job 19
1 Alors Job prit la parole et dit:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Jusques à quand affligerez-vous mon âme, et m'accablerez-vous de vos discours?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 Voilà dix fois que vous m'insultez, que vous m'outragez sans pudeur.
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 Quand même j'aurais failli, c'est avec moi que demeure ma faute.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 Mais vous, qui vous élevez contre moi, qui invoquez mon opprobre pour me convaincre,
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 sachez enfin que c'est Dieu qui m'opprime, et qui m'enveloppe de son filet.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 Voici que je crie à la violence, et nul ne me répond! J'en appelle, et point de justice!
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 Il m'a barré le chemin, et je ne puis passer: il a répandu les ténèbres sur mes sentiers.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 Il m'a dépouillé de ma gloire, il a enlevé la couronne de ma tête.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 Il m'a sapé tout à l'entour, et je tombe; il a déraciné, comme un arbre, mon espérance.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 Sa colère s'est allumée contre moi; il m'a traité comme ses ennemis.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 Ses bataillons sont venus ensemble, ils se sont frayés un chemin jusqu'à moi, ils font le siège de ma tente.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 Il a éloigné de moi mes frères; mes amis se sont détournés de moi.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 Mes proches m'ont abandonné, mes intimes m'ont oublié.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 Les hôtes de ma maison et mes servantes me traitent comme un étranger; je suis un inconnu à leurs yeux.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 J'appelle mon serviteur, et il ne me répond pas; je suis réduit à le supplier de ma bouche.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 Ma femme a horreur de mon haleine, je demande grâce aux fils de mon sein.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Les enfants eux-mêmes me méprisent; si je me lève, ils me raillent.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 Tous ceux qui étaient mes confidents m'ont en horreur, ceux que j'aimais se tournent contre moi.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 Mes os sont attachés à ma peau et à ma chair, je me suis échappé avec la peau de mes dents.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Ayez pitié, ayez pitié de moi, vous du moins, mes amis, car la main de Dieu m'a frappé!
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Pourquoi me poursuivez-vous, comme Dieu me poursuit? Pourquoi êtes-vous insatiables de ma chair?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 Oh! Qui me donnera que mes paroles soient écrites! Qui me donnera qu'elles soient consignées dans un livre,
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 qu'avec un burin de fer et du plomb, elles soient pour toujours gravées dans le roc!
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 Je sais que mon vengeur est vivant, et qu'il se lèvera le dernier sur la poussière.
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 Alors de ce squelette, revêtu de sa peau, de ma chair je verrai Dieu.
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 Moi-même je le verrai; mes yeux le verront, et non un autre; mes reins se consument d'attente au-dedans de moi.
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 Vous direz alors: « Pourquoi le poursuivions-nous? » et la justice de ma cause sera reconnue.
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 Ce jour-là, craignez pour vous le glaive: terribles sont les vengeances du glaive! Et vous saurez qu'il y a une justice.
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
