Job 15
1 Alors Eliphaz de Théman prit la parole et dit:
Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
2 Le sage répond-il par une science vaine? Se gonfle-t-il la poitrine de vent?
Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
3 Se défend-il par de futiles propos, par des discours qui ne servent à rien?
Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
4 Toi, tu détruis même la crainte de Dieu, tu anéantis toute piété envers Dieu.
Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
5 Ta bouche révèle ton iniquité, et tu prends le langage les fourbes.
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
6 Ce n'est pas moi, c'est ta bouche qui te condamne, ce sont tes lèvres qui déposent contre toi.
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
7 Es-tu né le premier des hommes? As-tu été enfanté avant les collines?
Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
8 As-tu assisté au conseil de Dieu? As-tu dérobé pour toi seul la sagesse?
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
9 Que sais-tu, que nous ne sachions? Qu'as-tu appris, qui ne nous soit familier?
Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
10 Nous avons aussi parmi nous des cheveux blancs, des vieillards plus riches de jours que ton père.
Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
11 Tiens-tu pour peu de chose les consolations de Dieu et les douces paroles que nous t'adressons?
Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
12 Où ton cœur t'emporte-t-il, et que signifie ce roulement de tes yeux?
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
13 Quoi! C'est contre Dieu que tu tournes ta colère, et que de ta bouche tu fais sortir de tels discours?
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
14 Qu'est-ce que l'homme, pour qu'il soit pur, le fils de la femme, pour qu'il soit juste?
Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
15 Voici que Dieu ne se fie pas même à ses saints, et les cieux ne sont pas purs devant lui:
Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
16 combien moins cet être abominable et pervers, l'homme qui boit l'iniquité comme l'eau!
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
17 Je vais t'instruire, écoute-moi; je raconterai ce que j'ai vu,
Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
18 ce que les sages enseignent, — ils ne le cachent pas, l'ayant appris de leurs pères;
A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19 à eux seuls avait été donné le pays, et parmi eux jamais ne passa l'étranger. —
A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
20 « Le méchant, durant tous ses jours, est rongé par l'angoisse; un petit nombre d'années sont réservées à l'oppresseur.
Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
21 Des bruits effrayants retentissent à ses oreilles; au sein de la paix, le dévastateur fond sur lui.
A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
22 Il n'espère pas échapper aux ténèbres, il sent qu'il est guetté pour le glaive.
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
23 Il erre pour chercher son pain; il sait que le jour des ténèbres est prêt, à ses côtés.
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24 La détresse et l'angoisse tombent sur lui; elles l'assaillent comme un roi armé pour le combat.
Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
25 Car il a levé sa main contre Dieu, il a bravé le Tout-Puissant,
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
26 il a couru sur lui le cou raide, sous le dos épais de ses boucliers.
Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
27 Il avait le visage couvert de graisse, et les flancs chargés d'embonpoint.
Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
28 Il occupait des villes qui ne sont plus, des maisons qui n'ont plus d'habitants, vouées à devenir des monceaux de pierre.
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
29 Il ne s'enrichira plus, sa fortune ne tiendra pas, ses possessions ne s'étendront plus sur la terre.
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
30 Il n'échappera pas aux ténèbres; la flamme desséchera ses rejetons, et il sera emporté par le souffle de la bouche de Dieu.
Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
31 Qu'il n'espère rien du mensonge, il y sera pris; le mensonge sera sa récompense.
Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
32 Elle arrivera avant que ses jours soient pleins, et son rameau ne verdira plus.
Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
33 Il secouera, comme la vigne, son fruit à peine éclos; il laissera tomber sa fleur, comme l'olivier.
Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
34 Car la maison de l'impie est stérile, et le feu dévore la tente du juge corrompu.
Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
35 Il a conçu le mal, et il enfante le malheur, dans son sein mûrit un fruit de déception. »
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
