Job 13
1 Voilà que mon œil a vu tout cela, mon oreille l'a entendu et compris.
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 Ce que vous savez, moi aussi je le sais, je ne vous suis en rien inférieur.
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Mais je veux parler au Tout-Puissant, je veux plaider ma cause avec Dieu.
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
4 Car vous n'êtes que des charlatans, vous êtes tous des médecins inutiles.
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 Que ne gardiez-vous le silence! Il vous eût tenu lieu de sagesse.
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 Ecoutez, je vous prie, ma défense, soyez attentifs au plaidoyer de mes lèvres.
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 Parlerez-vous mensonge en faveur de Dieu, pour lui, parlerez-vous tromperie?
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
8 Ferez-vous pour Dieu acception de personnes, vous constituerez-vous avocats?
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Vous en saura-t-il gré, s'il sonde vos cœurs? Le tromperez-vous comme on trompe un homme?
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
10 Certainement il vous condamnera, si vous faites en secret acception de personnes.
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 Oui, sa majesté vous épouvantera, ses terreurs tomberont sur vous.
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
12 Vos arguments sont des raisons de poussière, vos forteresses sont des forteresses d'argile.
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Taisez-vous, laissez-moi, je veux parler; il m'en arrivera ce qu'il pourra.
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Je veux prendre ma chair entre les dents, je veux mettre mon âme dans ma main.
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Quand il me tuerait, que je n'aurais rien à espérer, je défendrai devant lui ma conduite.
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16 Mais il sera mon salut, car l'impie ne saurait paraître en sa présence.
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Ecoutez donc mes paroles, prêtez l'oreille à mon discours.
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Voici que j'ai préparé ma cause, je sais que je serai justifié.
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 Est-il quelqu'un qui veuille plaider contre moi? A l'instant même je veux me taire et mourir.
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Seulement épargne-moi deux choses, ô Dieu, et je ne me cacherai pas devant ta face:
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21 éloigne ta main de dessus moi, et que tes terreurs ne m'épouvantent plus.
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 Après cela, appelle, et je répondrai; ou bien je parlerai d'abord, et tu me répondras.
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 Quel est le nombre de mes iniquités et de mes péchés? Fais-moi connaître mes transgressions et mes offenses.
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Pourquoi cacher ainsi ton visage, et me regarder comme ton ennemi!
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 Veux-tu donc effrayer une feuille agitée par le vent, poursuivre une paille desséchée,
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 pour que tu écrives contre moi des choses amères, pour que tu m'imputes les fautes de ma jeunesse,
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 pour que tu mettes mes pieds dans les ceps, que tu observes toutes mes démarches, que tu traces une limite à la plante de mes pieds,
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 alors que mon corps se consume comme un bois vermoulu, comme un vêtement que dévore la teigne.
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
