Psaumes 66
1 Au maître de chant. Cantique. Psaume. Pousse vers Dieu des cris de joie, terre entière!
A karmesternek. Ének. Zsoltár. Riadozzatok Istennek mind a földön levők;
2 Chantez la gloire de son nom, célébrez magnifiquement ses louanges!
zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,
3 Dites à Dieu: « Que tes œuvres sont redoutables! A cause de ta toute-puissance, tes ennemis te flattent.
mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.
4 Que toute la terre se prosterne devant toi, qu’elle chante en ton honneur, qu’elle chante ton nom! » — Séla.
Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.
5 Venez et contemplez les œuvres de Dieu! Il est redoutable dans ses desseins sur les fils de l’homme.
Jertek és lássátok az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.
6 Il a changé la mer en une terre sèche, on a passé le fleuve à pied; alors nous nous réjouîmes en lui.
Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.
7 Il règne éternellement par sa puissance; ses yeux observent les nations: que les rebelles ne s’élèvent point! — Séla.
Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.
8 Peuples, bénissez notre Dieu, faites retentir sa louange!
Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:
9 Il a conservé la vie à notre âme, et n’a pas permis que notre pied chancelât.
a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.
10 Car tu nous as éprouvés, ô Dieu, tu nous as fait passer au creuset, comme l’argent.
Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak.
11 Tu nous as conduits dans le filet, tu as mis sur nos reins un fardeau.
Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;
12 Tu as fait marcher des hommes sur nos têtes; nous avons passé par le feu et par l’eau; mais tu nous en as tirés pour nous combler de biens.
nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.
13 Je viens dans ta maison avec des holocaustes, pour m’acquitter envers toi de mes vœux,
Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;
14 que mes lèvres ont proférés, que ma bouche a prononcés au jour de ma détresse.
a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.
15 Je t’offre des brebis grasses en holocauste, avec la fumée des béliers; j’immole le taureau avec le jeune bouc. — Séla.
Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.
16 Venez, écoutez, et je vous raconterai, à vous tous qui craignez Dieu, ce qu’il a fait à mon âme.
Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek.
17 J’ai crié vers lui de ma bouche, et sa louange était sur ma langue.
Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.
18 Si j’avais vu l’iniquité dans mon cœur, le Seigneur ne m’exaucerait pas.
Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!
19 Mais Dieu m’a exaucé, il a été attentif à la voix de ma prière.
Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.
20 Béni soit Dieu, qui n’a pas repoussé ma prière, et n’a pas éloigné de moi sa grâce!
Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.
