Psaumes 44
1 Au maître de chant. Des fils de Coré. Cantique. O Dieu, nous avons entendu de nos oreilles, nos pères nous ont raconté l’œuvre que tu as accomplie de leur temps, aux jours anciens.
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2 De ta main tu as chassé des nations pour les établir, tu as frappé des peuples pour les étendre.
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
3 Car ce n’est pas avec leur épée qu’ils ont conquis le pays, ce n’est pas leur bras qui leur a donné la victoire; mais c’est ta droite, c’est ton bras, c’est la lumière de ta face, parce que tu les aimais.
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
4 C’est toi qui es mon roi, ô Dieu: ordonne le salut de Jacob!
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
5 Par toi nous renverserons nos ennemis, en ton nom nous écraserons nos adversaires.
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
6 Car ce n’est pas en mon arc que j’ai confiance ce n’est pas mon épée qui me sauvera.
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
7 Mais c’est toi qui nous délivres de nos ennemis, et qui confonds ceux qui nous haïssent.
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
8 En Dieu nous nous glorifions chaque jour, et nous célébrons ton nom à jamais. — Séla.
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
9 Cependant tu nous repousses et nous couvres de honte; tu ne sors plus avec nos armées.
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10 Tu nous fais reculer devant l’ennemi, et ceux qui nous haïssent nous dépouillent.
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
11 Tu nous livres comme des brebis destinées à la boucherie, tu nous disperses parmi les nations;
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
12 tu vends ton peuple à vil prix, tu ne l’estimes pas à une grande valeur.
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
13 Tu fais de nous un objet d’opprobre pour nos voisins, de moquerie et de risée pour ceux qui nous entourent.
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
14 Tu nous rends la fable des nations, et un sujet de hochements de tête parmi les peuples.
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
15 Ma honte est toujours devant mes yeux, et la confusion couvre mon visage,
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
16 à la voix de celui qui m’insulte et m’outrage, à la vue de l’ennemi et de celui qui respire la vengeance.
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
17 Tout cela nous arrive sans que nous t’ayons oublié, sans que nous ayons été infidèles à ton alliance.
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
18 Notre cœur ne s’est pas détourné en arrière, nos pas ne se sont pas écartés de ton sentier,
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
19 pour que tu nous écrases dans la retraite des chacals, et que tu nous couvres de l’ombre de la mort.
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
20 Si nous avions oublié le nom de notre Dieu, et tendu les mains vers un dieu étranger,
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
21 Dieu ne l’aurait-il pas aperçu, lui qui connaît les secrets du cœur?
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
22 Mais c’est à cause de toi qu’on nous égorge tous les jours, qu’on nous traite comme des brebis destinées à la boucherie.
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
23 Réveille-toi! Pourquoi dors-tu, Seigneur? Réveille-toi, et ne nous repousse pas à jamais!
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
24 Pourquoi caches-tu ta face, oublies-tu notre misère et notre oppression?
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
25 Car notre âme est affaissée jusqu’à la poussière, notre corps est attaché à la terre.
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
26 Lève-toi pour nous secourir, délivre-nous à cause de ta bonté!
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
