Psaumes 22
1 Au maître de chant. Sur « Biche de l’aurore ». Psaume de David. Mon Dieu, mon Dieu, pourquoi m’as-tu abandonné? Je gémis, et le salut reste loin de moi!
Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
2 Mon Dieu, je crie pendant le jour, et tu ne réponds pas; la nuit, et je n’ai pas de repos.
Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
3 Pourtant tu es saint, tu habites parmi les hymnes d’Israël.
Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
4 En toi se sont confiés nos pères; ils se sont confiés, et tu les as délivrés.
Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
5 Ils ont crié vers toi, et ils ont été sauvés; ils se sont confiés en toi, et ils n’ont pas été confus.
Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 Et moi, je suis un ver, et non un homme, l’opprobre des hommes et le rebut du peuple.
De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
7 Tous ceux qui me voient se moquent de moi; ils ouvrent les lèvres, ils branlent la tête:
A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
8 « Qu’il s’abandonne à Yahweh! Qu’il le sauve, qu’il le délivre, puisqu’il l’aime! »
Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
9 Oui, c’est toi qui m’as tiré du sein maternel, qui m’as donné confiance sur les mamelles de ma mère.
Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
10 Dès ma naissance, je t’ai été abandonné; depuis le sein de ma mère, c’est toi qui es mon Dieu.
Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
11 Ne t’éloigne pas de moi, car l’angoisse est proche, car personne ne vient à mon secours.
Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
12 Autour de moi sont de nombreux taureaux, les forts de Basan m’environnent.
Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
13 Ils ouvrent contre moi leur gueule, comme un lion qui déchire et rugit.
Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
14 Je suis comme de l’eau qui s’écoule, et tous mes os sont disjoints; mon cœur est comme de la cire, il se fond dans mes entrailles.
Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
15 Ma force s’est desséchée comme un tesson d’argile, et ma langue s’attache à mon palais; tu me couches dans la poussière de la mort.
Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
16 Car des chiens m’environnent, une troupe de scélérats rôdent autour de moi; ils ont percé mes pieds et mes mains,
Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
17 je pourrais compter tous mes os. Eux, ils m’observent, ils me contemplent;
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
18 ils se partagent mes vêtements, ils tirent au sort ma tunique.
Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
19 Et toi, Yahweh, ne t’éloigne pas! Toi qui es ma force, viens en hâte à mon secours!
De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
20 Délivre mon âme de l’épée, ma vie du pouvoir du chien!
Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
21 Sauve-moi de la gueule du lion, tire-moi des cornes du buffle!
Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
22 Alors j’annoncerai ton nom à mes frères, au milieu de l’assemblée je te louerai:
Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
23 « Vous qui craignez Yahweh, louez-le! Vous tous, postérité de Jacob, glorifiez-le! Révérez-le, vous tous, postérité d’Israël!
Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
24 Car il n’a pas méprisé, il n’a pas rejeté la souffrance de l’affligé, il n’a pas caché sa face devant lui, et quand l’affligé a crié vers lui, il a entendu. »
Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
25 Grâce à toi, mon hymne retentira dans la grande assemblée, j’acquitterai mes vœux en présence de ceux qui te craignent.
Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
26 Les affligés mangeront et se rassasieront; ceux qui cherchent Yahweh le loueront. Que votre cœur revive à jamais!
Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
27 Toutes les extrémités de la terre se souviendront et se tourneront vers Yahweh, et toutes les familles des nations se prosterneront devant sa face.
Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
28 Car à Yahweh appartient l’empire, il domine sur les nations.
Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
29 Les puissants de la terre mangeront et se prosterneront; devant lui s’inclineront tous ceux qui descendent à la poussière, ceux qui ne peuvent prolonger leur vie.
Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
30 La postérité le servira; on parlera du Seigneur à la génération future.
Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
31 Ils viendront et ils annonceront sa justice, au peuple qui naîtra, ils diront ce qu’il a fait.
Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
