Psaumes 137

1 Au bord des fleuves de Babylone nous étions assis et nous pleurions, en nous souvenant de Sion.

Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.

2 Aux saules de ses vallées nous avions suspendu nos harpes.

A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat,

3 Car là, ceux qui nous tenaient captifs nous demandaient des hymnes et des cantiques, nos oppresseurs, des chants joyeux: « Chantez-nous un cantique de Sion! »

Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!

4 Comment chanterions-nous le cantique de Yahweh, sur la terre de l’étranger?

Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!

5 Si jamais je t’oublie, Jérusalem, que ma droite oublie de se mouvoir!...

Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!

6 Que ma langue s’attache à mon palais, si je cesse de penser à toi, si je ne mets pas Jérusalem au premier rang de mes joies!

Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!

7 Souviens-toi, Yahweh, des enfants d’Edom, quand au jour de Jérusalem, ils disaient: « Détruisez, détruisez-la, jusqu’en ses fondements! »

Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!

8 Fille de Babylone, vouée à la ruine, heureux celui qui te rendra le mal que tu nous as fait!

Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!

9 Heureux celui qui saisira et brisera tes petits enfants contre la pierre!

Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!