Psaumes 104
1 Mon âme, bénis Yahweh! Yahweh, mon Dieu, tu es infiniment grand, Tu es revêtu de majesté et de splendeur!
Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
2 Il s’enveloppe de lumière comme d’un manteau, il déploie les cieux comme une tente.
Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
3 Dans les eaux du ciel il bâtit sa demeure, des nuées il fait son char, il s’avance sur les ailes du vent,
Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
4 Des vents il fait ses messagers, des flammes de feu ses serviteurs.
Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
5 Il a affermi la terre sur ses bases: elle est à jamais inébranlable.
Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
6 Tu l’avais enveloppée de l’abîme comme d’un vêtement; les eaux recouvraient les montagnes.
Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
7 Elles s’enfuirent devant ta menace; au bruit de ton tonnerre, elles reculèrent épouvantées.
dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
8 Les montagnes surgirent, les vallées se creusèrent, au lieu que tu leur avais assigné.
felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
9 Tu poses une limite que les eaux ne franchiront plus: elles ne reviendront plus couvrir la terre.
Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
10 Il envoie les sources dans les vallées; elles s’écoulent entre les montagnes.
Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
11 Elles abreuvent tous les animaux des champs, les onagres viennent y étancher leur soif.
Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
12 Les oiseaux du ciel habitent sur leurs bords, et font résonner leur voix dans le feuillage.
Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
13 De sa haute demeure il arrose les montagnes; la terre se rassasie du fruit de tes œuvres.
Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
14 Il fait croître l’herbe pour les troupeaux, et les plantes pour l’usage de l’homme; Il tire le pain du sein de la terre,
Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
15 et le vin qui réjouit le cœur de l’homme; il lui donne l’huile qui brille sur sa face, et le pain qui affermit son cœur.
és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
16 Les arbres de Yahweh sont pleins de sève, et les cèdres du Liban qu’il a plantés.
Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
17 C’est là que les oiseaux font leurs nids, et la cigogne qui habite dans les cyprès.
ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
18 Les montagnes élevées sont pour les chamois, les rochers sont l’abri des gerboises.
A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
19 Il a fait la lune pour marquer les temps, et le soleil qui connaît l’heure de son coucher.
Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
20 Il amène les ténèbres, et il est nuit; aussitôt se mettent en mouvement toutes les bêtes de la forêt.
szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
21 Les lionceaux rugissent après la proie, et demandent à Dieu leur nourriture.
Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
22 Le soleil se lève: ils se retirent, et se couchent dans leurs tanières.
Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
23 L’homme sort alors pour sa tâche, et pour son travail jusqu’au soir.
Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
24 Que tes œuvres sont nombreuses, Yahweh! Tu les as toutes faites avec sagesse; La terre est remplie de tes biens.
Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
25 Voici la mer, large et vaste: là fourmillent sans nombre des animaux petits et grands;
Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
26 là se promènent les navires, et le léviathan que tu as formé pour se jouer dans les flots.
Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
27 Tous attendent de toi que tu leur donnes la nourriture en son temps.
Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
28 Tu la leur donnes, et ils la recueillent; Tu ouvres ta main, et ils se rassasient de tes biens.
Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
29 Tu caches ta face: ils sont dans l’épouvante; tu leur retire le souffle: ils expirent, et retournent dans leur poussière.
Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
30 Tu envoies ton souffle: ils sont créés, et tu renouvelles la face de la terre.
Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
31 Que la gloire de Yahweh subsiste à jamais! Que Yahweh se réjouisse de ses œuvres!
Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
32 Il regarde la terre et elle tremble; il touche les montagnes, et elles fument.
Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
33 Je veux chanter Yahweh tant que je vivrai, célébrer mon Dieu tant que j’existerai.
Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
34 Puisse mon cantique lui être agréable! Moi, je mets ma joie en Yahweh.
Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
35 Que les pécheurs disparaissent de la terre, et que les méchants ne soient plus! Mon âme, bénis Yahweh! Alleluia!
Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
